Beszámoló

A Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Kar Kommunikációs tréningre 2012. november 9. – 10. és 16-án került sor Külkereskedelmi Főiskolán. A csapatban első- és másodéves Nemzetközi Tanulmányok szakos hallgatók voltak. Összesen 19 fő vett részt, melyből 18 hallgató és a Tanár Úr. A tréning ismerős környezetben zajlott (mivel alapképzésre szintén a Külkerre jártam és már túl voltam egy kommunikációs tréningen), változatos, interaktív gyakorlatokból és rövidebb elméleti részekből, valamint játékokból állt össze.

Az első napot rövid bemutatkozással indítottuk. Mindenki pár mondatba mesélt magáról. Ezt követte az ún. „keress olyat, aki...” játék. Ebben a feladatban olyan kellett keresni embereket, akikre igaz volt az állítás (pl. Játszik valamilyen hangszeren, ugyanabban a hónapban születet, mint én, valami nagyon jó történt vele az elmúlt évben,...) amely a tréner által kiosztott lapon szerepelt. Ezután három csoportba bontottak minket, és külön-külön plakátra le kellett írnunk, hogy mit szeretnénk és mit nem a tréningtől. Ezeket látható helyre kiragasztottunk és ezekből a felsorolt állításokból alkotunk csoportszabályokat, amiket a tréning során kellett betartani. Itt határoztunk meg a tréning kezdetét és befejezését, ebédszünetet, stb. A szabályok lefektetését követően olyan játékban vettünk részt ahol megláttuk, hogy lehetetlen nem kommunikálni valamilyen módon. E kísérlet végén kiválasztottunk egy partnert, akivel páros bemutatkozást prezentáltunk. A résztvevők a párjuk vállára rakták kezüket, és páronként pár percben bemutatták a társukat. Ebédszünet előtt kis elméletet vettünk át, konkrétabban a Johary ablakot ahol az önismeretet vizsgáltunk. A modell két fő dimenziót ad meg az „én” megértéséhez, egyfelől a viselkedés és stílus azon aspektusait, amelyek az „én” számára ismertek („Én”), másfelől pedig azokat, amelyek azoknak ismertek, akikkel kapcsolatban áll („Mások”). Ebédszünet után ún. „szeretem szomszédaimat“ játékkal folytatunk. A nap vége felé a kommunikációs modellt, a kommunikáció 4 szintjét és történet szájba adását vettük. Kommunikációs modellnél tanultunk a kódokról és az adó és vevő közötti üzenet menetéről, azaz a kontextusról. Kommunikáció 4 szintjéhez tartozó tartalmi, önkifejtési, kapcsolati és felszólítói oldalról és annak gyakorlását vettük. „Történet szájba adásával” végeztünk ahol kamera előtt öt hallgató történetet mesélt el a másiknak.

Második napot nyitókörrel kezdtünk, ahol mindenki röviden elmondta, hogy milyen hangulatban megérkezett az napi tréningre. Ezután következett a szelektív hallgatási feladat ahol tréner által elmesélt esemény után kellett igaz, hamis vagy nem tudom válaszokat adni. Ezt folytattunk a „portás-vendég” játékkal, ahol az egyik fél portás a másik fél vendég szerepet játszott. Portásnak ki kellett találni, hogy mi a vendég kérelme úgy, hogy a vendégnek nem volt szabad beszélnie. Itt legtöbbnyire a mimikát és a gesztikulációt gyakoroltunk. A „kérdésrajzolás” feladatnál egyik fél nyitott vagy zárt kérdéseket rakott fel a másiknak és ő azok alapján rajzolt. Másik félnek kizárólag csak a kérdésekre volt szabad válaszolnia. Ebédszünet után folyattuk az „olasz börtönőr” játékkal ahol a csapat két részre volt osztva. Kilencen börtönbe voltak, míg a másik kilencen vendégségbe jöttek meglátogatni őket. A feladatot nehéz volt teljesíteni mivel mindenki ordibált és válaszokat szeretet megkapni a második féltől. Következett a „cipőboltos” feladat ahol a logikánkat kellett felhasználnunk. Sok különböző válasz született, 2 000 Ft-tól kezdve 24 000 Ft-ig (míg a jó válasz 4 000 Ft volt). Feladat lényege az volt, hogy meg kellett győzni egymást, hogy mi a jó megoldás. „Kié lesz az új gépkocsi” – konfliktuskezeléses feladat számomra a legérdekesebb volt (lehet csak azért, mert aktívan részt vettem benne). Zsigának, mint „team vezetőnek“ kellett döntést hoznia arról, hogy kinek fogja odaadni az új gépkocsit. Ebből érdekes viták születtek (valaki meg volt elégedve, valaki pedig nem a végső döntésével). A nap utolsó feladata egy elméleti részel zárult. Konfliktus kezelési stílusokat vettük, amelyeket ábrázoltunk koordinációs rendszerben.

Utolsó nap már jól ismert nyitókörrel kezdtünk. Folyattuk a házi feladattal, konfliktuskezelés kérdőívvel, ahol azt tudtam meg, hogy versengés és kompromisszumkeresés típus vagyok. „Kockatorony-építés” feladatban a nem domináns kézzel és bekötött szemmel kellett elvégezni a gyakorlatot. Feladat lényege az volt, hogy nem csak segíteni kell, hanem támogatni is a másik félt. Barlangmentési gyakorlatnál négy csoportra voltunk osztva. Csoporton belül meg kellet tárgyalni a megmentési taktikát, aztán a csoport képviselők saját maguk között. Ebben a csoport reprezentánsunk Norbi jó feladatot végzett és minimális módosítással zárta le a játékot. Utolsó előtti feladatunk a tulajdonság lista volt ahol a vak területünket kicsit jobban megismertünk, azaz megláttuk, hogy hogyan is látnak minket a csoporttársaink. Végül „ház-fa-kutya” feladattal zárult a három napos tréning ahol párban beszéd nélkül lerajzoltunk az „álmaink házát“.

A kommunikációs tréning végére új és a hétköznapi interakciókban hasznosítható tudást mondhattunk magunkénak, valamint egy összeforrottabb csapattal büszkélkedhet a csoport.
Összességében nagyon meg vagyok elégedve a kommunikációs tréninggel. Mivel alapképzésen is részt vettem egyen ugyan ebben az intézményben gondoltam, hogy ha nem teljesen hasonló, akkor legalább sok átfedés lesz a két tréningben, de szerencsémre teljesen új feladatokkal készült a Tanár Úr és így tanulhattam új dolgokat. Kedvenc feladatomnak kiemelnék a „Kié lesz az új gépkocsi“ mivel aktívan szerepeltem benne és megtudtam, hogy nem a fenyegetés mindig legjobb válasz a probléma megoldáshoz. Elméleti résznél kiemelnék konfliktuskezelési stílusokat. Véleményem szerint nagyon sokat tanultam és fejlődtem ezen a tréningen és biztos vagyok abban, hogy a megszerzett tudásomat a jövőben kamatoztatni tudok.