Iliász: Olvasónapló egy szuszra
Első ének: A dögvész, Akhilleusz haragja (1-611)
Phoibosz Apollón (Zeusz és Létó fia) haragra gyúlt Agamemnón Atreiész iránt, mert az megsértette az ő szent papját, Khrűszészt. A pap a lányát, Khrűszéiszt akarta kiváltani az akhájoktól, és még váltságdíjat is felajánl a lányáért cserébe. A dölyfös Agamemnón ellenben elküldi a papot, sőt, azzal sértegeti az apát, hogy elmondja neki, hogy az argoszi palotájába viszi a lányt és ágyasává teszi. A döbbent apát azzal nyugtatja, hogy örüljön, hogy egyáltalán az életét megkímélte. A pap sírva elvonul, majd Apollónhoz fohászkodik, hogy álljon bosszút az akhájokon az őt ért sérelmek miatt.
Apollón feldühödve személyesen jön le az Olümposzról, hogy végrehajtsa Khrűszész kívánságát. Eleinte az öszvéreket és a kutyákat, majd az embereket osztja tüzes nyilaival.
Kilenc napon keresztül tart az öldöklés, majd a tizedik napon Akhilleusz népgyűlést hív össze (ezt a magvas gondolatot Héra sugallja neki). Akhilleusz nevezi dögvésznek az esetet, javasolja, hogy kérdezzenek meg egy papot, jóst, vagy álomfejtőt (az álmok magától Zeusztól származnak), hogy miért ilyen dühös Apollón (mert az nyilvánvaló, hogy a dögvész Apollóntól származik). Lehet, hogy csak egy komolyabb áldozatra vágyik az isten (hekatomba= százökör- áldozat).
A választ Kalkhász Tesztoridész (madárjós) adja meg. Kalkhász előbb megesketi Akhilleuszt, hogy neki magának nem eshet bántódása, mert amit mondani fog, az nagyon nem fog tetszeni minden argosziak fejének, aki parancsol minden akhájnak (Agamemnón). Akhilleusz ünnepélyesen megígéri, hogy a leghatalmasabb királytól is meg fogja védeni a jóst. Végül Kalkhász közli az isteni ítéletet: mindaddig tombolni fog a dögvész, amíg Apollón papjának a lányát ki nem adják (a váltságdíj elfogadása nélkül) és Appllónnak szent hekatomba áldozatot nem mutatnak be Khrűszész vezetésével.
A halottakon Átreidész Agamemnón felfortyan, pontosan, ahogyan azt Kalkhász előre tudta. Kalkhász mindig csak rossz dolgokat mond, csak rossz híreket hoz. Ám némi csillapodás után belátja, hogy nincs más választásuk, beleegyezik, hogy visszaadja a lányt az apjának. Mellesleg Khrűszéiszt Agamemnón érdekesebbnek találja, mint a saját feleségét, Klütaimnésztrát. Nagylelkűen lemond a lányról, de cserébe a többi harcos zsákmányából kér kárpótlást a saját veszteségéért. Akhilleusz ott, mindenki előtt kapzsinak nevezi, próbálja meggyőzni, hogy a már szétosztott zsákmányt nem tudják (nem illik) visszavenni. Viszont ha Tróját teljesen leigázzák, hatalmas kincseket ígér be Agamemnónnak. Agamemnón viszont makacs, nem enged az eredeti követeléséből, ha nem adnak neki önként kárpótlást a lányért, maga fogja elvenni a jussát (egy másik zsákmányolt lányt, akit egyen értékűnek tekint Khrűszéisszel). Saját fogolynője van Aiásznak, Odüsszeusznak és Akhilleusznak, Agamemnón olyan hatalmas, hogy bárkiét elveheti, akihez csak kedve szottyan.
Agamemnón sürgeti a visszaindulást, szeretné, ha mihamarabb visszaadnák Khrűszéiszt, a fájdalomdíját pedig majd később óhajtja kiválasztani. Ezzel eltereli a figyelmet a döntésről, hogy kinek a rabnőjét akarja magához venni. Az engesztelő áldozat bemutatására hajóval mennek, Agamemnón erre a nemes feladatra Aiászt, Ídomeneuszt, Odüsszeuszt vagy Akhilleuszt javasolja. Ám Akhilleusz nem hagyja magát ilyen könnyen lerázni, tovább ekézi Agamemnónt, hogy ő (Akhilleusz) nem azért jött Trójába, mert bármi problémája is van a trójaiakkal, nem vétettek azok neki semmit, hanem azért jött, hogy Agamemnónnak és Meneláosznak harccal kicsikarja az elégtételt (és a többiek is azért jöttek). ÉS ha már lendületbe került, azt is a szemére veti Agamemnónnak, hogy az ostromok nagy részét ő (Akhilleusz) végzi, viszont a zsákmányból mégis neki jut a legkevesebb. Inkább hazamegy Phthíába és nem gyarapítja tovább Agamemnón amúgy sem csekély vagyonát, mert őt itt nem becsülik meg, és különben is, elege van az egészből.
Agamemnónt sem kell ám félteni, a vita hevében ő is Akhilleusz fejéhez vág ezt- azt. Végül a szemébe mondja, hogy gyűlöli Akhilleuszt, és ő nem fog könyörögni neki, hogy maradjon. Akhilleusz amúgy is egy elmebeteg állat: semmi sem érdekli, csak a harc, az öldöklés, a dúlás, a rombolás. Bosszúból pont Akhilleusz rabnőjét fogja elvenni kárpótlásul a saját veszteségéért, a szép Bríszéiszt (lürnésszoszi királyné, Briszeusz király lánya, Münész király felesége- volt). Teszi mindezt azért, mert megteheti, és hogy a jelen lévők előtt igazolja saját nagyságát („hogy magad is tudd, mennyire több vagyok én nálad, s hogy utáljon ezentúl más vetekedni velem, s énhozzám mérni személyét” 185-187).
Akhilleusz zaklatott lelki állapotban kardot ránt, ám Athéné a felspanolt fiút a szőke hajánál fogva rántja vissza a végzetes tett elől. A többek nem látják az istennőt, ám Akhilleusz megérzi a jelenlétét és lenyugszik. Athéné türelemre inti a fortyogó vérű harcost, ne mészárolja le ezt az öntelt hólyagot, ám sértegesse szavaival bátran, az jót tesz. Csak ne ölje meg. Akhilleusz jó fiú, egy gondolat erejéig sem kérdőjelezi meg az isteni akaratot, elpakolja a kardját, és Agamemnón verbális bántalmazását is lendületesen folytatja. Egy jóslatot is tesz az öntelt királynak: fog ő még hiányozni az összes akhájnak, amikor Hektór majd sorra mészárolja le az embereit (azért, mert Agamemnón semmibe veszi Akhilleuszt).
Az öreg Nesztór magához ragadja a szót, és próbálja csillapítani az elszabadult kedélyeket. Ha Agamemnón és Akhilleusz egymást marja, az csak jó a trójaiaknak, Priamosz örül, hogy veszett kutyaként szaggatják egymást. Nesztór (mivel tényleg nagyon öreg) ismerte a régi nagy hősöket: Perithooszt, Drüászt, Kaineuszt, Exadioszt, Polüphémoszt, Thészeuszt és Aigidészt. Nesztór ezekkel a hősökkel együtt harcolt. Nesztór figyelmezteti Agamemnónt, hogy nem jó ötlet Akhilleusz rabnőjét elvenni. Ám hiába Nesztór bölcsessége és hatalmas élettapasztalata, nem tudja a vitát elsimítani. Agamemnón szerint Akhilleusz egy akaratos kis dög, aki ha tehetné, az egész világon zsarnokoskodna.
Az események azonban a nézeteltérés dacára is haladnak: Khrűszéiszt és az áldozati állatkákat felpakolták a hajóra, melynek vezetését Odüsszeusz nyerte meg. Agamemnón ökröket és kecskéket áldoz Apollónnak, hogy kiengesztelje. Áldozás után két hírmondóját és fegyvernökét (Talthübiosz és Eurübatész) bízza meg, hogy hozzák el Bríszéiszt Akhilleusz sátrából. Akhilleusz fogát csikorgatva, de önszántából adja ki a lányt, közben esküdözik az istenekre, hogy ezt még nagyon megbánja Agamemnón, sőt az egész akháj banda.
Amikor elviszik Bríszéiszt, Akhilleusz sírva fakad. Na nem a lányt siratja, hogy elszakították tőle, hanem a megaláztatás miatt itatja az egereket, hogy Agamemnón erővel vette el az ő tulajdonát. Erre a szívszaggató sírásra feljön a tenger mélyéről Thetisz istennő, Akhilleusz anyja. Megbeszélik a halandó gyermek bánatának okát, és Thetisz megígéri, hogy a fiú sérelme nem marad megbosszulatlanul. Agamemnón semmibe vette a nagyszerű hőst, ezért a sértett anya egyenesen Zeuszhoz fordul, hogy elégtételt kérhessen Akhilleusz számára.
Közben Odüsszeusz átadja Khrűszéiszt az apjának. Thetisz valóban megteszi, amit ígért fiának: Zeusznál könyörög, hogy mindaddig Trója diadalmaskodjon, amíg az akhájok nem tisztelik úgy Akhilleuszt, ahogyan az megérdemli. Zeusz hezitál, mert döntése nyomán valószínűleg összetűzésbe fog kerülni Hérával. Ám lesz, ami lesz, megígéri Thetisznek, hogy kívánsága aszerint lesz. Héra azon nyomban szóvá is teszi Zeusz ígéretét, de Zeusz helyre rakja az akadékoskodó feleségét: törődjön a maga dolgával. Zeusz dolgaiba még egy isteni feleség sem szólhat bele.
Második ének: Agamemnón álma, a népgyűlés, a hajók felsorolása (1-877)
Zeusz álmot küld Agamemnónnak: Nesztór képében azt sugallja, hogy hívja fegyverbe az akhájokat, mert most a legalkalmasabb az idő, hogy bevegyék Tróját („a trószok szélesutú várát”). Agamemnón természetesen hisz az álomnak, jogart ragad és azonnal összehívja a vezetőket. / Kitérő: Agamemnón jogara. Héphaisztosz készítette Zeusznak, Zeusz a hírnök Hermésznek adta, Hermész Pelopsznak adta, a lónevelőnek, Pelopsz Átreusznak adta, a népterelőnek, Átreusz Thüesztésznek adta, a dúsnyájúnak, Agamemnón pedig Thüesztésztől örökölte./ Agamemnón azért hisz az álomnak, mert Nesztór képében jelent meg, de ezt tudta előre Zeusz. Agamemnón ravasz, bekerítő beszédet intéz a katonákhoz: azért jöttek, hogy leigázzák Tróját, és már kilenc(!) éve itt vesztegelnek, rengeteg embert vesztettek, ideje lenne hazamenni. Ez a cseles beszéd az álombeli Nesztór ötlete volt, hogy a beígért hazamenetellel lehet a katonákat a leggyorsabban mozgósítani és mivel biztos volt benne, hogy a katonák hűségesek és elszántak, tiltakozni fognak, és ezzel is kinyilvánítják lojalitásukat. Agamemnón beszédével sikeresen feltüzelte a katonákat, ám nem várt tűz lobbant a szívükben: azonnal mindenki a hajókhoz rohant, hogy menjenek haza. Senki sem akarta a lojalitását és elszántságát bizonyítani, hanem mindenki haza akart már menni, mert nagyon elegük volt az állóháborúból, aminek sosem akar vége szakadni. Héra és Pallasz Athéné azonban bepánikol:ha most az akhájok dolguk végezetlenül hazahajóznak, akkor Helené itt marad Primosznak és az istennők nem tudják kiélni a bosszújukat a trójaiakon. Tehát a harcok nem érhetnek véget, a háborút folytatni kell. Athéné leereszkedik az emberek közé az akháj táborba, és nahát, pont a leleményes Odüsszeuszba botlik. Azon nyomban el is mondja az akaratát: nem mehetnek haza, ezt Odüsszeusz akadályozza meg bármi áron. Odüsszeusz felismeri az istennőt, köpenyét ledobva fut Agamemnónhoz. Ott kitépi Agamemnón kezéből a jogart, és szót nem kérve magához ragadja a szívek feltüzelésének verbális fonalát. Mindenki döbbenten hallgatja, egyedül Therszítész az, aki zsörtölődik, Agamemnónt ócsárolja, kapzsinak és mohónak nevezi. Therszítész a legrútabb a görögök közt: kancsal, fél lábára sántít, a válla ferde, a melle horpadt, a feje búbja csücsökben végződött. Szóval nem az eszményi görög hérosz, ám mégis itt van és harcol. Akhilleuszt sem hagyja szó nélkül: szerinte egy lusta kis elkényeztetett majom, aki pityereg az elbitorolt rabnőjéért, ahelyett, hogy még a szart is kiverné Agamemnónból, amiért az elvette tőle azt, ami az övé. Odüsszeusz egy jól irányzott csapással teszi helyre a szájhőst: jogarával keményen hátba vágja a morálromboló szörnyeteget úgy, hogy annak elered a könnye (és orrváladéka). Odüsszeusz a harcra buzdítja a katonákat, megemlékezik Kalkhász jóslatáról. Amikor az argoszi gályák Aulisz alá gyűltek (kilenc éve, amikor elkezdődött a háború) egy forrás köré gyűlve hekatombát áldoztak egy boglárfa (platán) alatt. Az áldozat közben csodajelet láttak: „sárkány jött vérszínű háttal”, felkúszott a fára, amin nyolc kicsi verébfióka volt, és a kilencedik, az anyjuk. A fiókákat mind felfalta, majd a gyászoló verébmamát is megette. Ekkor történt a csoda (mert a hirtelen felbukkanó sárkányok amúgy teljesen szokványos jelenségei a görög hétköznapoknak): Zeusz kővé dermesztette a sárkányt. Kalkhász azonnal értelmezte is a látottakat: kilenc évig kell küzdeni Trójában és a tizedik év hozza meg a győzelmet. Odüsszeusz szerint, ha másért nem is, de legalább ezért kell most maradniuk, hogy megtudják, igaz-e a jóslat. Odüsszeusz pedig biztos benne, hogy minden jóslat igaz (merjen mást mondani egy csapat menni készülő katonának), mert amikor útnak indultak, jobbról villámlott, ez pedig jó jel. /Kitérő: Zeusz beleegyezése. Zeuszt nehezen lehet rávenni, hogy szavát adja bármire, de ha már megígért valamit, azt bármi áron be is tartotta. Az ígéretnek, az adott szónak hatalmas súlya volt, életek és sorsok múltak rajta. Az esküszegés, a hamis eskü leírhatatlanul nagy vétségnek számított. Ezért Zeusz ha fejével int, szavát adja, ígéretet tesz, hogy úgy lesz. A villámlás is Zeusz ígérete volt./ A katonák az újraértelmezett lelkesedéssel csatára készülnek, Agamemnón bikát áldoz Zeusznak, majd az akháj vezetők közül a legjobbakat összehívta. Ezek a válogatott vezérek: Nesztór, Ídomeneusz, a két Aiász, Diomédész, Odüsszeusz. Hívás nélkül ugyan, de csatlakozik Meneláosz is (azért csak van némi köze a dolgokhoz). Együtt végzik az áldozat bemutatását, Agamemnón könyörög Zeuszhoz, hogy leigázhassa Tróját. Külön kiemeli, hogy Hektórt is szeretné leigázni. Mindenki fegyverben van, következik a seregszemle.
Ha jól számolom, ez 1158 hajó. Homérosz egyenesen a Múzsákat kérdezi meg, hogy kik voltak a legjobbak: * Phérétiadész: a legjobb ló (maga Apollón etette, és igen, elsőként egy ló kerül szóba) * Aiász Telamóniosz: a legnagyobb hős (amúgy Akhilleusz lenne, de a haragtartása miatt lecsúszott) * Péleidész ménjei: ezek a gályáknál vesztegeltek, mert haragudtak Agamemnónra, a harcból elmaradtak (hát, Akhilleusztól a durcáskodás miatt elvette Homérosz a legjobb harcos címet, de ez úgy látszik nem probléma a lovak esetében)
Nézzük a trójaiak kiket tudtak előszedni egy ilyen pompás sereg ellen!
Trójai seregszemle:
Hektór Prímidész
Aineiász
Antenór
Arkhelokhosz
Akamász
(Ők a trójai „kemény mag”, mindannyian trójaiak. Az összes többi résztvevő Trója szövetségesei, segítői, zsoldosok és idegenek, akik valamilyen okból – leginkább pénzért - Trója pártját fogják, de nem szívügyük a háború.)
Pandarosz
Amphiosz
Hürtakidész Ásziosz
Hippothoosz
Pülaiosz
Periósz
Euphémosz
Pűraikhmemész
Pülaimeneész
Hodiosz
Episztophosz
Khromüsz
Ennomosz
Aszkaniosz
Phorkűsz
Antiphosz
Meszthlész
Nasztész
Amphimakhosz
Szarpédón
Glaukosz A trójaiak szemmel láthatóan kisebb csapatot szedtek össze, mint az akhájok, ám kilenc évig sikeresen tartották magukat, és mint a későbbiekben olvashatjuk, maroknyi kis csapatuk tényleg felejthetetlen tetteket vitt véghez.
Harmadik ének: Eskükötés, szemlélgetés a falról, Alexandrosz és Meneláosz párviadala (1- 461)
A trójai és a görög seregek felállnak egymással szemben. Hektór szidalmazza Páriszt, amiért az nyúlszívű, fél a harctól, pedig valójában ő az oka az egész háborúnak. Végül Hektór és Akhilleusz javaslatára a két sereg nem harcol egymással: vívjon párharcot Párisz és Meneláosz. Amelyikük nyer, az viheti Helenét és az összes kincset. A felek elfogadják a javaslatot, igazán senkinek sincs már kedvére ez az elhúzódó háború. Fehér kost és éjszínű bárányt áldoznak a Földnek és a Napnak (az áldozat ezen részét a trójaiak adják), és egyet Kronidésznak (Zeusznak, ezt a részt adják a görögök). A párviadal hírét Írisz viszi el Helenének, Láodiké képben. (Láodiké Priamosz lányai közt a legszebb, Helikáón felesége.) Írisz „édes vágyat hajított keblébe” régi férje, hazája, szülőföldje iránt. Helené egyenesen a Szkaiai kapukhoz megy két szolgálólány kíséretében. A kapuk tetejében tornyok vannak, ahonnan prímán lehet követni az eseményeket. Itt vannak már a trójai vezetők: Priamosz, Panthúsz, Thümoitész, Lamposz, Klütiosz, Hiketáón, Úkalegón és Anténór. Amint Helené belép, összesúgnak a háta mögött a vezetők: jobb lenne, ha hazamenne, hiába szép, mint egy istennő, csak bajt hozott Trójára. Priamosz viszont a lányának nevezi, nem neheztel rá, maga mellé ülteti és kérdezgeti, hogy ki kicsoda a csatatéren Az első, szép termetű „fejedelmi vitéz” maga Agamamnón, akit mustrálnak. Odüsszeuszt egy sűrűgyapjas koshoz hasonlítja. Anténór elismerőleg szól Odüsszeuszról: ő már korábban járt Trójában Meneláosszal küldöttségben, amikor békésen vissza akarták kérni Helenét és a kincseket. A harmadik, akit szemügyre vesznek Aiász és a krétai Ídomeneusz. Helené két harcost keres, akit nem lát: Kasztór és Polüdeikészt. (Ekkor már halottak, de ezt Helené még nem tudja.)
Közben lenn, a csatatéren Ídaiosz, a hírnök, meghozza a bárányokat és a bort, esküre hívja Priamoszt. Priamosz Anténórral megy egy díszes szekéren az eskütételre, a Szkaiai kapun keresztül ki a Trója előtti síkságra (itt zajlik a háború nagy része később). Az áldozatot Agamemnón végzi (áldozat a fogadalom megerősítéséhez): a királyok kezére vizet öntenek (rituális mosakodás), majd Agamemnón késével levágja a bárányok gyapját a homlokukról. Ezt a levágott pamacsot szétosztja az akháj és a trósz vezetők között, majd Zeuszhoz fohászkodik. A főistentől a fogadalom betartatását kéri (azé a kincs, aki győz), majd átvágja a bárányok torkát. Bort locsolnak a földre:
„Legmagasabb, fennkölt Zeusz s többi nagy elnemenyésző, bármelyikünk legyen az, ki előbb megsérti az esküt, úgy loccsantsa ki agyvelejét, mint e bor ömlik, s ő minden fia, s feleségét mások igázzák.” (298-301) Zeusz viszont nem teljesíti a hozzá intézett kérést: nem jelzi fejbiccentéssel, hogy elfogadta az áldozatot és be fogja tartatni az esküt. Priamosz Anténórral (és a két levágott báránnyal)visszakocsikázik Trójába, mondván, hogy nem akarja ezt a küzdelmet végignézni. Hektór és Odüsszeusz kijelölik a viadal helyét, majd sorsolással döntik el, hogy ki hajítsa el elsőnek a dárdáját (némi előnnyel rendelkezik az, aki elsőnek dob). Párisz nyer, ő dobhat elsőnek. Eltalálja Meneláosz pajzsát, de a lándzsa hegye elgörbül, nem üti át a pajzsot. Meneláosz örül a sértetlenségének, most ő dobja el a dárdáját. Párisz pajzsát áttöri a dobás, a vértjén is áthatol a dárda, de Párisz elhajol, így sérülést nem okoz a dárda. Ekkor Meneláosz kardot ránt és jóízűen fejbe csapja Páriszt (a sisak gombjára csap). A karddal sem jár szerencsésebben Meneláosz: ripityára törik, ám Párisz sértetlen marad. Meneláosz végképp elveszíti a tüelmét és sisaktarajánál fogva kapja el Páriszt és vonszolja az akhájok elé. A sisaktartó szív vágja Párisz „gyönge” nyakát. Aphrodité nem nézheti tovább tétlenül, hogy kegyencét mindjárt lenyakazzák, közbeavatkozik és elvágja a szíjat Párisz nyakánál, így a fiú feje kiszabadul. Aphrodité sűrű ködöt bocsát a csatatérre és kimenekíti onnan Páriszt, „kenetes, illatos hálótermébe helyezte”. Aphrodité Helenét is felkeresi a bástyán: gyapjúfonó vén nőnek álcázta magát és hívja Helenét, hogy tündöklő szépségű szeretője már várja őt. Helené, bár felismeri az istennőt, mégsem akar Párisszal hancúrozni, mert irtó megalázónak tarja a helyzetet a vereség miatt. Közli az istennővel, hogy ő maga bújjon ágyba Párisszal, ha annyira fontos neki a kis kegyeltje. Ám Aphroditét sem kell félteni, helyre rakja a lázongó Helenét, aki kelletlenül bár, de indul is Páriszhoz. Párisznak azonban nem tud örülni, szidja, hogy inkább halt volna meg, és tök ciki, mert Meneláosz sokkal nagyobb harcos. Párisz ezt az egész kirohanást elintézi annyival, hogy minek veszekedni annyit, inkább szerelmeskedjenek, ha már így alakult. És így is tesznek. Közben Meneláosz égre. Földre keresi Páriszt a csatatéren, de sehol sem leli. A trójaiak sem tudják, hol van Párisz, és nem is szeretnék rejtegetni, mert már mindenkinek elege van belőle, utálják. Végezetül Agamemnón megállapítja, hogy a szokatlan viadal győztese Meneláosz (végül is tényleg csak ő maradt ott a csatatéren, életben). Tehát a trójaiak szedhetik a kincseket, mert ki kell adniuk Helenével egyetemben.
Negyedik ének: Esküszegés, Agamemnón hadiszemléje (1-544)
Az istenek az Olümposzon tanakodnak. Zeusz már békét bocsátana a földre, de Pallasz Athéné és Héra vért akarnak, nem nyugszanak, amíg Tróját a földbe nem döngölik. Zeusz figyelmezteti Hérát, hogy Trója kedves az ő szívének, ha Héra kedves városáról lenne szó, ő sem adná könnyen. Pallasz Athéné száll le a csatatérre Láodokosz alakjában. Pandaroszt találja meg, hozzá intézi szavait. Telebeszéli a fejét, hogy lője le Meneláoszt, azzal nagyobb dicsőséget szerezne magának, mint a duzzogó Akhilleusz bármikor. A társai pajzzsal védik, nehogy elhibázza a lövést. A lövés talál: átüti Meneláosz mellvértjét, a bőrét pedig megsebzi. Agamemnón elborzad, hogy ez egyáltalán megtörténhet, azonnal Makháónért, az orvosért küldi Talthübioszt, a hírnökét. Makháón ellátja a sebet. Agamemnón vérszemet kap, beleveti magát a harcba. Még a harci szekerét is hátra hagyja, azt Eurümedónra, a kocsihajtójára bízza. Agamemnón harcra buzdítja az egész görög sereget, sorra járja a vezetőket. Nesztór megosztja velünk a hadi taktikáját: akik kevésbé lelkesek a harban, azokat rakja be középre, hogy kénytelenek legyenek harcolni. A seregek felállnak egymással szemben, vad csatakiáltás közepette egymásnak rontanak. Először Antilokhosz öl meg egy trójait: Thalűsziadész Ekhepóloszt. A halottat Elephénór Khalkódontiadész (abász fejedelem) húzza ki a nyílzáporból, mert le akarja szedni a ulláról a vértjét és a fegyvereire fáj a foga. Ezt kiszúrja Agénór, és nyomban térden is döfi a hullarablót. Telamóniosz Aiász megöli Szimoeiszioszt, miközben Anthiposz megtámadja Aiászt. Antiphosz azonban elvéti a dárdahajítást: a célba vett Aiász helyett Odüsszeusz társát, Leukoszt találja el (meg is öli). Odüsszeusz ettől felbőszül, vad dárdahajigálásba kezd és végez Démokoónnal. Apollón letekint a csatára és elégedetlenül állapítja meg, hogy a trójaiak hátrálnak. Szavakkal buzdítja őket, hogy még keményebben harcoljanak. Közben a görögök sem maradnak morális támogatás nélkül: őket Trítogeneia, Zeusz gyermeke buzdítja még vadabb csatázásra. Peirósz Imbraszidész kővel dobja meg Diórész Amarünkeidész bokáját. Ettől ugyan nem hal meg, de mindkét ínszalagja elszakad, és a trák vezető ekkor belemártja a dárdáját, ami viszont már halálosnak bizonyul. Peirószt az aitóli Thoász gerelye küldi át a másvilágra. Periósz társai hamar Thoászt is Periósz mellé fektetik.
„Mert ama nap sok trósz küzdő és számos akháj hős nyujtózott egymás mellett, arcával a porban.” (543-544)
Ötödik ének: Diomédész vitézkedése (1-909)
Pallasz Athéné feltüzeli Tűdeidész Diomédészt, aki az argosziak közt a legjobb harcos. Dárész (Hépphaisztosz papja) két fia, Ídaiosz és Phégeusz lovas szekéren rontanak rá a gyalogos Diomédészre. Phégeusz dárdát dob Diomédészre, de elhibázza. Dimédész viszont azonnal szíven találja Phégeuszt. Ídaiosz megijed, leszökken a kocsiról, Héphaisztosz ködbe burkolja és védelmezi. Pallasz Athéné kézen fogja Árészt és kivezeti a csata forgatagából. A trójaiakat visszaverik az akhájok. Agamemnón megöli Hodioszt, Ídomeneusz Phaisztoszt kaszabolja le, Meneláosz Szkamandrioszt öli meg (természetesen mindenkit lándzsával szúrnak le), Mérionész Pherekloszt öli meg (ő ácsolta Párisz hajóját, ami a romlást hozta a trójaiakra), Megész Pédaioszt ölte meg, Eurüpülosz pedig a nagy Hüpszénórt kaszabolja le (Szkamandrosz papja). Diomédész kifejezetten őrjöng a csatatéren. Lükáón fia, Pandarosz lesből lenyilazza Diomédészt, a nyíl a vállán találja el. Ám Diomédészt a legkevésbé sem veti vissza ez a kis incidens: Szthenelosz szekeréhez lép, és megkéri, húzza már ki a vállából a nyilat, mert akadályozza a csatározásban. Miközben a társa a nyilat cibálja, Diomédész Athéné istennőhöz fohászkodik, hogy ugyan sodorja már a lándzsája elé azt a trójai dögöt, aki megsebesítette és azzal henceg, hogy Diomédész mindjárt meghal az ő nyilától. Athéné az apja, Tűdeusz bátorságát önti a szívébe, és megajándékozza a tisztánlátás képességével. Diomédész így látni fogja a csatában, hogy ki az isten és ki a halandó. Athéné figyelmezteti, hogy ne hagyja magát elcsalni egyetlen isten által sem, ne harcoljon velük, ám ha Aphrodité istennővel akad szembe, azt szúrja meg nyugodtan. Diomédész most már friss és kirobbanó lelkesedéssel gyilkol: végez Asztünooszal, Hüperiónnal, Abásszal, Polüídosszal, Xanthosszal, Thoónnal, Khromiosszal és Ekhemmónnal (ilyen hosszú listát csak Akhilleusz képes produkálni). Közben Aineiász találkozik Pandarosszal. Mindketten tudják, hogy Diomédész épp Pandaroszt keresi. Aineiász felajánlja saját harci kocsiját, hogy Pandarosz küzdjön meg végre Diomédésszel. Végül megegyeznek, hogy Aineiász hajtja a szekeret, Pandarosz pedig harcol, így ha Pandarosz elesik, nem orozzák el a lovaikat. /Egy kis kitérő a lovakról. Pandarosz egy szál íjjal érkezik a trójai háborúba, de nem azért, mert ennyire szegény. Apja, Lükáón otthon 11(!) harci szekeret és lovakat adott neki, de nem hozta magával, mert nem látta biztosítottnak a lovak ellátását! Az ő lovai hozzá voltak szokva a jóhoz, nem akarta, hogy gyengébb színvonalon kelljen élniük. Másrészt Pandarosz akkor is a lovai jólétét tartja szem előtt, amikor az az elsődleges szempontja, hogy ha ő el is esik, a lovai további jó sorsa biztosított legyen./ A kocsihajtó Szthenelosz látja, hogy Aineiász és Pandarosz felcucálkodnak a kocsira, figyelmezteti Diomédészt, hogy Aineiász Aphrodité fia, az istennő nem fogja könnyen adni a fiát, kösse fel a gatyáját (tunikáját), mert nagy harcosokkal kell szembeszállnia. Diomédész legfőbb aggodalma a lovai jóléte: Szthenelosz lelkére köti, hogy bármi is történik, a lovakat mentse. Persze ha Szthenelosznak alkalma nyílik rá, kösse el Aineiász lovait, és vigyázzon rájuk, ne sebesítse meg őket, csak hajtsa el! /Egy kis kitérő Aineiász lovairól. Ezek azok a lovak, amelyeket Zeusz adott Trósznak Ganümédészért, a fiáért cserébe. Ankhíszész, Aineiász apja átverte Láomedónt, kancákat hajtott a pompás csődörökhöz, így születtek meg a saját csodalovai./ (Azt gondolom ez az ének bőséges bizonyítékot kínál a lovak fontosságának bemutatására.) Összecsapnak, de Pandarosznak esélye sincs, maga Pallasz Athéné harcol Diomédész oldalán. Pandarosz holtan fordul le a kocsiról. Aineiász pajzsával védi Pandarosz tetemét, de Diomédész nem elégszik meg a győzelemmel, egy hatalmas kővel megdobja Aineiászt, és szétzúzza a csípőjét. Aphrodité természetesen észrevette, hogy mit művel ez a gaz görög az ő kedves fiával, azonnal a segítségére siet. Aphrodité ambrosziás leplet visel (ezt a Kháriszok szőtték), ezzel takarja be fiát. Diomédész az isteni ködön keresztül is meglátja az istennőt és üldözőbe veszi őket. Aphroditét megsebesíti a tenyerénél, és az istennőből vér helyett ikhór folyik (ikhór: „nedve a boldog olümposziaknak”; kenyeret nem esznek, bort nem isznak, ezért vérnélküliek, elnemenyészők). Azon túl, hogy Diomédész megsebesíti az istennőt, még ki is oktatja, hogy nőknek semmi keresnivalójuk a csatatéren. Írisz viszi ki Diomédészt a csatatérről, akinek már nagyon fájnak a sebei. Aphrodité valóban megszeppent, hogy egy halandó megsebesítette, Árésztól kéri kölcsön a lovait, hogy visszamehessen az Olümposzra. (Árész lovai is ambrosziát esznek, így ők is halhatatlanok, elnemenyészők.) Aphrodité anyja, Dióné ölébe kucorodik sírni egyet, elpanaszolja, hogy egy halandó sebesítette meg. Dióné türelemre inti a lányát, tűrniük kell a halandók szeszélyeit. Dióné történetet mesél: Ótosz és Ephialtész lekötözte Árészt, és egy érckorsóban tartották fogva tizenhárom hónapon keresztül. Anyjuk, Éeriboia szól Hermésznek, aki kilopta Árészt. Hérának is tűrnie kellett, amikor Amphitrüón fia mellbimbóján hármas nyíllal ütötte (a fájdalmat kellett tűrnie). Ugyanez a gyermek Hádészt is megsebesítette a holtak kapujában. Ám Dióné elmondja, hiába nagy hős az ilyen, aki egy istenre kezet emel, annak sosem lesz jó vége. Dióné egyetlen mozdulattal letörli a kiömlő ikhórt, ezzel eltűnik a seb és megszűnik a fájdalom. Apollón védelmezi Aineászt, de Diomédész továbbra is ész nélkül támad. Végül Apollón keményen rászól, hogy vegye már észre magát, egy istennel próbál hadakozni, azt pedig nagyon nem kellene. Apollón Pergamoszba (itt található Apollón szentélye) viszi Aineiászt, ahol Létó és Artemisz gyógyítja meg, Apollón egyenesen Árészhoz fordul, hogy fékezze már meg Diomédészt, mert egy daimónként viselkedik, az istenek ellen tör. Árész Akamász, a trák vezető alakját felvéve megy a csatába, az emberek közé. Szavaival feltüzeli a harcolókat. Szarpédón is jól leteremti Hektórt. Szemére veti, hogy Hektór hogyan hencegett, hogy meg tudja védeni Tróját a „testvérek és sógorok élén”, és most, hogy tényleg meg kellene védeni, sehol sincsenek ezek a testvérek és sógorok, csak a szövetségesek harcolnak, csak az ő vérük hullik. Hektór elszégyelli magát, nyomban hadra serkenti az embereit. Felbukkan Aineiász is, akinek nagyon megörülnek, hogy épségben van.
Az argosziakat a két Aiász, Odüsszeusz és Diomédész tüzeli. Agamemnón dobja el az első dárdát a kiújult, áttüzelt harcban. El is találja Déikoónt. Aineiász sem tétlenkedik, két mebert öl meg: Kréthónt és Orszilokhoszt. Meneláosz nagyon dühös, hogy elveszítette ezt a két jó emberét, egyenesen Aineiászra ront. Antilokhosz ezt látta, és Meneláosz segítségére siet (a király azért mégsem eshet el). Meneláosz megöli Pülaimeneészt (paphlagonok vezetője). Antilokhosz pedig egy kővel leüti Pülaimeneész kocsisát, Müdónt, akit saját lovai taposnak halálra, amikor lezuhan a szekeréről. Diomédész szembekerül Hektór seregével, hátrálni kezd. Nem a hatalmas Hektórtól száll inába a bátorsága, hanem mert látja, hogy maga Árész és Eűnó (a megszemélyesített csatazaj, zsivaly) harcol Hektór oldalán. Hátrálnak, ám most Hektór kezd öldöklésbe: megöli Ankhialoszt és Meneszthészt (ők ketten egy szekéren harcolnak). Aiász (Telamón fia) visszatámad, megöli Amphíoszt. Tlépomenoszt Szarpédónnal sodorta szembe a végzet. Tlépomenosz sértegeti Szarpédónt, hogy nem is olyan nagy hős, mint Zeusz egyéb ivadékai. Végül hiába a verbális erőszak, Tlépomenosz húzza a rövidebbet, Szarpédón végez vele, ám a viadalban Szarpédón is sebet kap a combján. Ez a szerencséje, mert valójában Zeusz mentette meg a haláltól- most még. Szarpédónt sérülten a bajtársai vonszolják ki a csata forgatagából. Odüsszeusz haragra gyullad, de nem az ő végzete, hogy megölje Szarpédónt, de azért néhány lükiait lemészárol: Koiránoszt, Khromioszt, Alasztórt, Alkandroszt, Halioszt, Prütaniszt és Noémónt. Szarpédón elájul, Boreász hűs fuvallata téríti magához. Társai Zeusz bükkfája alá vonszolják, és haditársa, Pelagón veszi ki a dárdát a combjából. Közben Hektór és Árész vállvetve fogyasztják az akháj seregeket:Teuthrász, Oresztész, Trékhosz, Oinomaosz, Oinopidész Helenosz és Oreszbiosz búcsúzik a földi léttől. Héra és Athéné bepánikolnak, hogy vészesen fogynak a görögjeik, hogyan fog így Meneláosz elégedetten hazahajózni, hogy feldúlta Tróját? Az istennők is csatába indulnak: Héra hajtja a kocsit, Athéné harcol (Athénének van fegyverzete). Ahogy lerobognak az Olümposzról, Zeusszal találkoznak. Héra félve megkérdi Zeuszt, hogy fog-e rá haragudni, ha egy kicsit helyre teszik Árészt. Zeusz bólint, jóváhagyja az istennők akcióját. Trójánál, ahol a Szkamandrosz és a Szimoeisz folyó egymásba ömlik, a két istennő leparkolja a szekeret, majd gyalog folytatják útjukat. A lovakat és a szekeret ködbe burkolják. Héra Sztenór alakját ölti magára, hogy emlékeztesse a görögöket, Akhilleusz nem hagyta volna, hogy így legyen, és különben is, gyávák. Athéné Diomédészt veszi kezelésbe: Diomédész apja, Tűdeusz sokkal vitézebb volt a szívében, mint a fia. Diomédész azonban emlékezteti, hogy ő csak az tette, amit az istennő mondott neki: nem harcol istenek ellen, és épp Árész áll a trójai seregek élén. Athéné feloldja ezen fogadalma alól, sőt, egyenesen kéri rá, hogy rontson Árész ellen. Athéné Sztheneloszt kipattintja a szekérből, és ő maga hajtja a szekeret, amin a dicső Diomédész harcol. Athéné felveszi Hádész sisakját, így senki sem láthatja őt. Árész épp végez Periphásszal, de megpillantja Diomédészt, ellene fenekedik. Árész lándzsáját Athéné eltéríti, és Diomédész döfését egyenesen Árész ágyékába irányítja. Árész akkorát bődül, hogy a trójaiak és az akhájok egyaránt megszeppennek. Árész egyenesen Zeuszhoz siet elpanaszolni a történteket. Zeusz sosem feddi meg Athénét, mert a lánya, és ezt nagyon nehezményezi Árész. Ám Zeusz közli, hogy utálja Árészt, de azért segít rajta. Paiéón meggyógyítja Árészt. Hatodik ének: Hektór és Andromakhé (1-529)
Az istenek elhagyják a csatateret. Telamón fia Aiász azonban továbbra is szedi az áldozatait, az isteni segítség nélküli első delikvens, akit letarol, Akamász. Diomédész levágja Axűloszt, majd Teuthraszidészt. Diomédész lelkén szárad Kalésziosz halála is. További mészárlások: Eurüalosz megöli Ophelioszt és Drészoszt, majd Aiszéposz és Pédaszosz ellen tör. A görögök lelkesen pusztítják a trójaiakat: Asztüaloszt Polüpoítész, Pídütészt Odüsszeusz, Areáónt Teukrosz, Abléroszt Antilokhosz, Elatoszt Agamemnón, Phülakoszt Léítosz, Melanithoszt Eurüpülosz öli meg. Adrésztoszt Meneláosz élve fogja el: Adrésztosz kocsija egy tamariszkusz gyökerében felborult, lovai elvágtattak és otthagyták, Adrésztosz sírva könyörög az életéért Meneláoszak. Nagy váltságdíjat ígér az életéért cserébe: az apja rengeteg kincset fog adni, ha megtudja, hogy a fia életben van. Meneláosz már- már hajlik az áldozatot kincsre cserélni, amikor megjelenik Agamemnón, aki tüzes szavaival meggyőzi, hogy az összes trójainak vesznie kell (még a magzatoknak is). Annyira szenvedélyesre sikeredett a szónoklat, hogy ő maga döfi le Adrésztoszt. Nesztór is tüzeli az embereit: előbb le kell mészárolni a trójaiakat mind egy szálig, utána pedig lehet fosztogatni (lényeg a sorrend, semmi mohóskodás!). A trójaiak megszeppenve farolnak vissza a biztonságot jelentó ílioni várba. Ám Helenosz elkapja Hektórt és Aineiászt, és röviden ismerteti a teendőket. Aineiász is tüzelje fel a trójaiakat, hogy legyen bátorságuk harcolni (legfőképp mert muszáj lesz), és Hektórt utasítja, hogy menjen az anyjához. Hekabé terelje a nőket és a gyerekeket Pallasz Athéné szentélyébe, és saját ruhái közül a legkedvesebbet áldozza fel az istennőnek (és ígérjen az istennőnek 12 db egyéves tulkot is). A harcmezőn Glaukosz és Diomédész kerül egymással szembe. Diomédész első pillantásra istennek véli Glaukoszt, és ha tényleg egy isten, ő bizony nem harcol vele. Glaukosz nagyon büszke ember, el is meséli a származását. /Egy kis kiérő, hogy miért nem tanácsos az istenekkel harcolni. Így járt Drüáaz fia, Lükoorgosz is, aki Dionűszosz dajkáit űzte a szent Nűszéion ormán. Dionűszosz a vizekbe merült alá Thetisz istennőhöz, és Zeusz haragjában megvakította Lükoorgoszt, aki hamarosan meg is halt./ Szíszüphosz Aiolidész a legcsalfább férfi a földön, a lónevelő Argosz csücskén lévő Ephüré városában élt. Az ő fia Glaukosz (nem az itt harcoló hős), az unokája a hős Bellerophontész aki az istenektől kapta ajándékba Pégaszoszt, a szárnyas lovat, ám egyenesen az Olümposzra akart vele felemelkedni, Zeusz letaszította és a zuhanástól elvesztette a józan eszét). Proitosz azonban Bellerophontész vesztét tervezte: elkergette udvarától, mert felesége, Anteia „titkos nászba kívánt vele vegyülni”. Ám Bellerophontész nem állt rá a titkos nászra, és a sértett asszony azzal vádolta a férje előtt Bellerophontészt, ami meg sem történt: hogy a hős kikezdett vele. Proitosz felbőszült, ám megölni nem merte Bellerophontészt, hanem Lükiába küldte az apósához egy veszélyes üzenettel. Bellerophpntész nem tudta, hogy milyen üzenetet visz, ám útját az istenek segítették. Az ottani király nagyon megörült a vendégnek, kilenc napon keresztül vendégül látta, és csak utána kérdezte az üzenetről. Megölni Bellerophontészt azonban még ő sem merte. Elküldte hát, hogy ölje meg a Khimairát (isteni sarj, hátul sárkány, középen kecske, elöl oroszlán, torkából lobogó tűz tör elő). Bellerophontész teljesíti a küldetést, megöli a Khimairát. Útközben a szolümosz nép ellen harcolt, majd férfierős amazonokat ölt meg, de visszatért Proitoszhoz. Ekkor Proitosz lükiai bérgyilkosokat fogadott, de ezekkel is végzett Bellerophontész. Ekkor a lükiai király belátta, hogy vendége isteni sarj, jobb nem piszkálni, és hozzá is adta feleségül a lányát és fele királyságát. Három gyermekük született: Íszanrosz, Hippolokhosz és Láodameia (amúgy vele nemzette Zeusz a hős Szarpédónt). Íszandroszt Árész ölte meg, Hippolokhosz pedig Glaukoszt nemzette. Apja küldte Trójába Glaukoszt, hogy bizonyítsa bátorságát. Diomédész nagyon megörül, mert felmenőik révén ők régi jó barátok:a hős Bellerophontészt egykor az isteni Oineusz húsz napon át vendégül látta, kölcsönösen meg is ajándékozták egymást. Oineusz egy bíbor övet adott, Bellerophontész pedig egy színarany kettősfülű kelyhet (vendég- adomány). Ennek a régi barátságnak a nyomán nem támadják meg egymást, nem harcolnak egymás ellen, sőt, maguk is ajándékot cserélnek. Glaukosz rossz cserét csinál: saját arany fegyverét cseréli egy réz kardra (Zeusz ellopta az eszét: egy százökör- értékű kardot cserél el egy kilencökör- értékűre). Hektór a Szkaiai kapun keresztül megy Trójába, azonnal a nők hada támadja le, hogy kérdezzenek fiaikról, férjeikről. Hektór kéri mindannyiukat, hogy imádkozzanak, mert rengeteg trójai férfi esett el. Hektór anyja épp Láodikét kísérte a házba, amikor meglátják Hektórt. Az anya kétségbe esik, hogy biztosan nagy a baj, ha Hektór elhagyja a csatateret. Mézes borral kínálja a fiát, hogy áldozzon Zeusznak (ám Hektór mosdatlan, csata- mocskosan nem áldozhat- ez illetlenség az istenekkel szemben!). Hektór elmondja, hogy az anyja a nőkkel együtt menjen Pallasz Athéné szentélyébe és a legjobb ruháját az „istennő térdére terítse”. Azt is hozzáteszi, hogy Hádész már birodalmába kívánja Páriszt. Hekabé kiválasztja a legszebb ruháját. Athéné templomának ajtaját Theánó (papnő) nyitja fel, és ő végzi a könyörgést az istennőhöz. Hektór Párisz házába megy. Ott ül Helené, épp kézimunkázik szolgálók egész hadával. Párisszal kötekedik egy kicsit: hogy lehet valaki ennyire nyúlszívű, hiszen az egész háború őmiatta van. Párisz azzal védekezik, hogy csak búsult egy kicsit, de már ölti is magára a vértet, hogy mehessen a csatába. Helené egy kicsit marasztalná Hektórt, de ő siet a saját családjához. Otthon nem találja Andromakhét, de a szolgálók elmondják, hogy a felesége a bástyákhoz ment, mert aggódik férjéért. A bástyánál végre találkozik Hektór és Andromakhé, és a csecsemő Asztüanax (Hektór Szkamandiosznak nevezte el, de a nép Asztüanaxnak hívja). Andromakhé sír, ha Hektór meghal, jobb lenne neki is meghalni. Andromakhé apját Akhilleusz ölte meg, amikor a kilixek várát feldúlta (Thébát), és ugyanekkor hét fivérét is megölte (Akhilleusz mindegyiket lenyilazta). Anyját Akhilleusz zsákmányként magával hurcolta, váltságdíjat fizettek érte, de Artemisz megölte őt az otthonában. Andromakhénak már csak Hektór maradt a családja, ezért kéri, hogy ne ölesse meg magát a csatában. Ám Hektórt ennél jobban zavarja, hogy ha nem harcol, a büszkesége sérül (mert ő hősnek született). Hektór érzi a végzetét: Trója el fog esni. De ő nem sajnálja sem Priamoszt, sem Hekabét, sem testvéreit, csakis Andomakhét, aki talán rabszolgasorba jut, de akkor is elmondhatják róla, hogy a hős Hektór felesége volt, aki a legderekabban harcolt a trójaiak közt. Hektór még azelőtt szeretne meghalni, hogy ez bekövetkezik. Hektór fel akarja venni a kicsi Asztüanaxot, de a gyerek elsírja magát, mert fél a páncélzattól. Hektór leveszi a sisakját, leteszi a földre, és kéri az istenektől, hogy a fia többre vigye, mint ő („apjánál sokkal derekabb”). Hektór megöleli a feleségét és a kisfiát, ő is nagyon szomorú, de tudja, hogy a végzetét senki sem kerülheti el. Párisz felöltözött, Hektórral mennek a cstába. Hetedik ének: Hektór és Aiász párviadala, a holtak összeszedése (1-482)
Hektór és Párisz kirohannak a csatába, szívükben újult lelkesedéssel vetik bele magukat a gyilkolásba. Első áldozatuk Meneszthiosz, azután Hektór megöli Éioneuszt. Glaukosz végez Íphinoosszal és Dexiadésszel. Pallasz Athéné azonnal a kedves görögjei segítségére akar sietni, ám szembetalálkozik Apollónnal. Megegyeznek, hogy Hektór, a legderekabb trójai küzdjön meg egy akhájjal, s addig a többiek ne harcoljanak. Kívánságukat Helenosz szájába adva hozzák a halandók tudomására. Athéné és Apollón saskeselyű képében Zeusz bükkfájáról figyelik a viadalt. A görögök megszeppenve várják a fejleményeket, senkinek sem akaródzik kiállnia Hektór ellen. Meneláosz kel fel, hogy azért mégse maradjanak ilyen kellemetlen helyzetben, ám ő is alig várja, hogy valaki visszarángassa. Agamemnón cibálja vissza, de ő is azzal a felszólalással teszi ezt, hogy egy király azért mégse harcoljon egy ilyen (számára) lealacsonyító viadalon (tehát ő sem harcolhat). Az öreg Nesztór emelkedik fel, félős kislányoknak és nyúlszívűeknek hordja el az akháj harcosokat. A lelkesítő beszéd végül is megtette a hatását, néhány önként jelentkező áll fel: Diomédész, a két Aiász, Ídomeneusz, Mérionész, Eurüpülosz, Thoász és Odüsszeusz. Sorsot húznak, hogy ki legyen az a „szerencsés”, aki megvívhat a nagy Hektórral. Telamón fia Aiász lesz a szerencsés, őt választja a Véletlen. Aiász pajzsa igazi műremek: Tükhiosz készítette (Hűléből) hét bika bőréből, a nyolcadik rétegként pedig rezet tett rá. Ezt a pajzsot torony- nagyságúnak nevezi Homérosz. Egymásra rontanak, Aiász megsebesíti Hektórt a nyakánál, kicsordul a vére. Ekkor Hektór felkap egy követ és hozzávágja Aiászhoz. Eltalálja ugyan, de Aiásznak semmi baja sem lesz. Ezen felbuzdulva Aiász is kővel dobja vissza Hektórt (itt kérem malomkő- nagyságú kövek röpködnek), megsebesíti a térdét. Hektór a pajzsa mögött ugyan összecsuklik, de Apollón felsegíti. Kardot rántanak és kezdetét vehetné a kézitusa, amikor Zeusz hírnökeként megjelenik Ídaiosz és Taltübiosz (trósz és argoszi részről), akik a viadal beszüntetését hirdetik. Befejezik a harcot, mert amúgy is közelít az éj, ám előtte baráti ajándékot váltanak egymással: Hektór az ezüstszögű kardját adja oda, Aiász pedig egy ragyogó bíbor övet ad cserébe. A görög táborban a vacsora mellett Nesztór elmondja, hogy ideje lenne elégetni a halottaikat, és egy közös dombba temetni őket. Ezt a dombot egy toronnyal kellene megspékelni, meg egy árokkal, hogy a trójaiak ne gyalázhassák meg- és a saját védelmi vonalukat is kialakíthatnák. Ezalatt természetesen a trójai vezetők is tanakodnak, hogy mit kéne tenni. Anténór szólal fel, javasolja, hogy adják már vissza Helenét és a kincseket, mert ez a csata, amit vívnak, eskü ellen való, hitszegő. Párisz azonnal közbeszól, hogy a kincseket szíves örömest visszaszolgáltatja, sőt, még a sajátjával meg is toldja, de Helenétől nem hajlandó megválni. Priamosz azt javasolja, hogy reggel Ídaiosz menjen követségbe az akháj hajókhoz, ajánlja fel Párisz kincseit, hátha megelégednek az anyagiakkal. Ha mégsem fogadják el, kérjen legalább fegyverszünetet, hogy eltemethessék a halottaikat, mindkét oldalon. Ídaiosz el is megy, megteszi az ajánlatot. Diomédédz hörögve tiltakozik, hogy még ha magát Helenét akarnák visszaadni, azt sem fogadnák el, mert a trójaiak nyaka körül már szorul a hurok, hiába próbálnak kibújni belőle. Agamemnón a fegyverszünettel egyet ért, ám a Helené- kérdésben Diomédész pártját fogja. A nap végére az akhájok a part közelében megépítik a tornyukat. Zeusz és az istenek ezt rosszallóan nézik, mert egyik halandó sem kérte a művelethez az istenek beleegyezését, nem ajánlottak „szent hekatombát”. Zeusz mondja ki az ítéletet: ha a görögök elhajóznak, ezt az építményt porig kell rombolni.
Az este során megérkeznek a bort szállító hajók Lémnoszról, Euénosz küldte az ellátmányt, így a gyászolás- ünneplés hatalmas ivászatba csap át. Nyolcadik ének: Félbehagyott harc (1-565)
Zeusz összehívja az isteneket, és kinyilatkoztatja óhaját: senki ne avatkozzon be a háború menetébe. Tanácsot ugyan adhat, de tevékenyen nem vehet részt a háborúban. Zeusz ezután az Ída hegyére megy, ahonnan rálát Trójára, a síkságra és az akháj hajókra (szekerébe befogta az érckörmű paripáit, majd Gargarosz szent ligetében a lovakat ködbe burkolta, hogy ne lássák meg őket a halandók; itt található a Zeusz-oltár). Trója kapui megnyílnak, harcosok áramlanak ki rajta, kezdetét veszi a csata. Zeusz előveszi az arany mérlegét és megméri az akháj és a trójai harcosokat. A trójaiak bizonyulnak a könnyebbnek: ma nekik kedvez a szerencse, Zeusz villámaival lesújt a görögökre. A görögök pucolnak vissza a hajókhoz. Nesztór is menekülne, de a lovát lenyilazta Párisz, nem tudja magát kiszabadítani a kocsiból. Hektór közelít, és Nesztór oda is veszne, ha Diomédész meg nem menti. Közben elfut mellettük Odüsszeusz, Diomédész a segítségét kéri, de Odüsszeusz se lát se hall a nagy menekülés közben. Nesztór átszáll Diomédész kocsijára (ő hajt), saját lovait fegyvernökei, Szthenelosz és Eurümedón veszik kezelésbe. Hektór közelébe érnek, Diomédész lándzsát dob Hektórra: Hektórt ugyan elvéti, de a kocsisát, Éniopeuszt megöli. Hektór bár szerette a kocsihajtóját, tetemét sorsára hagyja és másik hajtó után néz, Íphitidész Arkheptolemoszt választja. Zeusz egy hatalmas kénköves villámot dob Diomédész kocsija elé, a lovak megugranak. Nesztór megérti az isteni jelet, hogy Zeusz nem támogatja őket, mihamarabbi visszavonulást sürget. Diomédésznek nagyon nem akaródzik hátrálnia. Diomédész háromszor is vissza akar fordulni, de Zeusz mindháromszor dörgő villámokkal figyelmezteti, hogy igenis menjen vissza a hajókhoz. Hektór és harcosai egészen a hajókig szorítják vissza a görögöket. Héra istennő tombol a dühtől. Poszeidónt próbálja tüzelni, hogy ezt a gyalázatot azért mégsem hagyhatják. Poszeidón emlékezteti Hérát, hogy nem harcolhat Zeusz akarata ellen. Héra azonban feltüzeli Agamemnónt, hogy buzdítsa harcra a görögöket. Zeusz bánatos könnyeket hullat a görögökért, akik már azért könyörögnek, hogy épségben hazatérhessenek. Zeusz egy sast küld, karmaiban egy szarvasborjúval. A sas a borjút a Zeusz- oltárra dobja, a görögök látják, hogy ez a jel Zeusztól való, és újult erővel vetik magukat a harcba. Ismét Diomédész a legbátrabb, ő rohan legelőre és öli meg Phradmonidész Ageláoszt. Teukrosz Aiász Telamónidész pajzsa fedezékéből indít nyílzáport, így ölik meg Orszilokhoszt, Ormenoszt, Ophelesztészt, Daitórt, Khromioszt, Lükophontészt, Melanipposzt és Polüaimonidész Amopáónt. Ám Teukrosz Hektórt szeretné lelőni, de őt nem tudja. Nyilazás közben eltalálja Priamosz egyik fiát, Gorgüthiónt. Újra célba veszi Hektórt, de nyilait Apollón téríti el. Viszont kilövi Hektór kocsihajtóját, Arkheptolemoszt. Hektór most a kocsihajtást Kebrionészre bízza. Hektór elég közel van, lepattan a kocsijáról és egy hatalmas követ fog a kezébe, azzal megy Teukrosznak. El is találja a nyakánál, Teukrosz összerogy, de Aiász védelmezőn eltakarja a pajzsával. A sebesültet Mékiszteusz és Alasztór viszik a gályákhoz. Hektór elemében van, vad oroszlánként üldözi a görögöket. Pallasz Athéné kesereg, hogy ez így nem mehet tovább. Tudja, hogy amit Zeusz most tesz, annak oka a Thetisznek tett ígérete. Hérával mégis szekérre szállnak, Zeusz tilalma ellenére. (Az ég kapuit az olümposzi őrök, a Hórák őrzik. A kapu sűrű ködfelhő- a Hórák nyitják és csukják ezt a kaput.) Zeusz az Ída hegyéről pont odanéz, látja a két istennőt elkocsikázni. Íriszt küldi a nyomukba, hogy a hírnöke figyelmeztesse az istennőket, tilosban járnak. Írisz utol is éri az istennőket, akik megjuhászodva sündörögnek vissza az Olümposzra. Zeusz mérges, hogy a két istennő akarata ellen cselekedett, de meg is érti őket, hogy nem akarják a szeretett görögjei vesztét. Csak addig kell még tűrniük, amíg Akhilleusz újra el nem kezd harcolni. Zeusz felfedi a jövőt: Akhilleusz csak akkor fog harcolni, ha Patroklosz meghal. A trójaiak viszont nagyon elégedettek a fejleményekkel, szép hekatombát áldoznak az isteneknek, de azok nem szívják be az áldozat finom illatát, mert már nagyon gyűlölik a trójaiakat.
Kilencedik ének: Követség Akhilleuszhoz (1-713)
Agamemnón panaszkodik: Zeusz megígérte, hogy be fogják venni Tróját, erre nagyon úgy néz ki, hogy Zeusz- bár megígérte- mégis megcsalta az akhájokat, jobb lenne, ha hazamennének. Diomédész azonnal megvétózza a dolgot: „esztelenül szóltál, Átreusz fia”, és közli Agamemnónnal, hogy bár ő a király, a bátorságnak mégis híján van. Ő és Szthenelosz (és sok más bátor hosszúhajú akháj harcos is) addig maradnak, amíg romba nem döntik Tróját. Nesztór csillapítja le a kedélyeket: azt javasolja, aludjanak rá egyet. Elrendeli, hogy a tornyot őrizzék, erre a feladatra önként jelentkezik Tharszümédész, Ialmenosz, Aszkalaphosz, Mérionész, Aphareusz, Déipürosz és Lükomédész. Agamemnón sátrában gyűlnek össze a vezetők, hogy megvitassák, hogyan tovább. Nesztór viszi a szót ismét: Agamemnón baromi nagy hibát követett el, hogy elvette Bríszéiszt Akhilleusztól. A lényeg, hogy Akhilleuszt sürgősen ki kell békíteni szép szavakkal és szép ajándékokkal. Agamemnón felsorolja az engesztelésre szánt ajándékait: hét tűz nem látta tripusz, tíz talentum színtiszta arany, húsz darab fényes tál, tizenkét darab díjnyertes ló (amely a díjat körmös lábával aratja), hét „munkás” nő (a kor női erényeivel felszerelt fehérnép; ezek azok a nők, akiket Agamemnón válogatott ki magának, amikor Akhilleusz elfoglalta Leszboszt). És ha még győznek, mindezt megfejeli plusz húsz nővel, akiket Akhilleusz maga válogathat ki a trójaiak közül, mindenkinél elébb. És, ha még mindez nem lenne elég, ha elérik Argoszt, feleségül adja Akhilleuszhoz az egyik lányát (a három lány, akik közül lehet válogatni: Khrűszothemisz, Láodiké és Íphianassza) bőséges hozománnyal, amit az alant nevezett hét város képez: Enopé, Híré, Phéra, Antheia, Aipeia és Pédaszosz. Bárki megirigyelhetné ezt a hatalmas vagyont, Nesztór is csak ámul a gáláns ajánlat hallatán. Követeket küldenek Akhilleuszhoz. A követségbe Aiászt, Odüsszeuszt, Eurübatészt, Hodioszt és Phoinixet válogatják be, hogy tolmácsolják Akhilleusznak Agamemnón bocsánatkérését és nagylelkű engesztelő ajándékait. Indulás előtt bort áldoznak Zeusznak, hogy sikerrel járjanak. /Kitérő Phoinixről. Amüntór Ormenidész fia, apjával egy fiatal lányon vesztek össze. Az anyja arra kérte a fiát, hogy hálja el a nászt a lánnyal, mert a férje semmibe vette őt. Phoinix ezt meg is tette, ezért az apja az Erinnüszöket kérte, hogy Phoinixnak fiúsarj sose üljön a térdén. Phoinix kis híján apagyilkos lett, de megszökött. Hosszas bolyongás után kötött ki Péleusznál, aki fiaként szerette, fejedelemmé tette./ Akhilleuszt a sátrában találják, épp lantjátékkal és dallal szórakoztatja magát (a lantot akkor szerezte, amikor Éetión várát földúlta). Patroklosz vele szemben ül, és türelmesen várja, mikor ér Akhilleusz a dal végére. A követeket meglátva mindketten felpattannak a helyükről, nagyon megörülnek a vendégeknek, mert Akhilleusz rájuk már nem haragszik. Odüsszeusz mondja el Agamemnón ajánlatát, de hozzáteszi, hogy Akhilleuszt istenként tisztelnék az emberek, ha legyőzné Hektórt és megmentené az akhájokat. Akhilleusz húst süt a vendégeknek, és közben elmondja, hogy abszolút jogosnak érzi a haragját, ugyanis a harcban lusták ugyanannyit kapnak a zsákmányból, mint ő (aki nem lusta). Ő már tizenkét várost dúlt fel hajóval és tizenegyet gyalog, de hiába, mert amit zsákmányolt, Agamemnón berakta a közösbe és szétosztotta (az ő személyes zsákmányát!). Akhilleusz becsapva érzi magát, a világ minden kincséért sem segítene többet Agamemnónnak. Akhilleusz azt mondja, hogy másnap hazahajózik, így Phoinix is jobban tenné, ha nála aludna, mert akkor reggel együtt mehetnek haza. Az idős Phoinixnak felcsillan a szeme; Péleusz őt küldte Akhilleusszal, vigyázzon rá, tanítsa meg mindenre és nevelje fel. Az idős nevelő azonban figyelmezteti Akhilleuszt, hogy még a haragvó isteneket is meg lehet engesztelni kellő tisztelettel és ajándékkal, tehát ne kísértse a sorsot, hanem fogadja el szépen az ajándékokat és hajtson fejet. Phoinix felidézi a kalüdóni történetet is. Az aitólok védték Kalüdónt a kúrészok ellen, amikor is Oineusz nem mutatott be termés- áldozatot Artemisznek. A többi isten vígan lakmározott, csak Artemisznek nem áldoztak. Erre az istennő nagyon megharagudott, egy hatalmas vaddisznót küldött, aki végigtarolta a földeket. Végül Oineusz fia, Meleagrosz ölte meg ezt a vaddisznót, ám Artemisz elültette a sóvárgás magvait mind az aitólok, mind a kúrészok szívében (mindenki vágyott a vaddisznó trófeájára). Meleagroszt megszállta a méreg anyja, Alhaia iránt, mert az elátkozta őt (talán a vadkan miatt?). Feleségével bezárkózott a szobáiba, és nem foglalkozott a kinti eseményekkel. A kúrészok betörtek a várba, papok, követek, végül már mindenki Meleagrosz ajtójánál könyörgött, ígértek neki szép ajándékot, csak segítsen. Ám Meleagrosz hajthatatlan volt, nem állt kötélnek. Végül a felesége kéri, hogy védje meg a várat, mert nyomorult az, kinek lerombolják városát, és rémséges képeket fest Meleagrosznak az elhurcolt nőkről és gyerekekről. Meleagroszt meghatja ez a beszéd, fegyvert ölt és megvédi az aitólokat. Ám már késő: szép ajándékokat nem kap, mert az utolsó utáni pillanatban űzte el a veszélyt. Phoinix története nem hatja meg Akhilleuszt, továbbra is a duzzogás mellett dönt. Patroklosz már ágyaz Phoinixnak. Ekkor Aiász veszi át a szót, Odüsszeusznak mondja, de úgy, hogy Akhilleusz is hallja: ideje menniük, mert Akhilleuszt úgysem tudják meggyőzni, mert elvetemült, inkább hagyja, hogy fivérei pusztuljanak el a csatában, és akkor is csak a markát tartja- mindezt egy nőért. Akhilleusz felfortyan, hogy Aiásznak amúgy igaza lenne, hülyeség ennyire kötni az ebet a karóhoz, de Agamemnón annyira megalázta, hogy ezen képtelen túltenni magát. Nem tágít, addig nem fog harcolni, amíg Hektór el nem éri a mürmidónok sátrát és fel nem gyújtja a hajókat (tehát mégsem fog hazamenni, csak várakozik). Akkor majd előveszi a hősiességét. Phoinix ott alszik, Akhilleusz Diomédével hál (leszboszi rabnő, ha már Bríszéisz nincs kéznél). Vele szemben fekszik le Patroklosz Íphisszel (az Akhilleusz által kiutalt rabnő). Odüsszeuszék visszatérnek Agamemnón sátrába és elmondják a fejleményeket. Diomédész az, aki kimondja, hogy Akhilleusz gőgös, de fog ő még harcolni, ha már nem lesz más választása. Meg fogják vívni ezt a háborút Akhilleusz nélkül is, csak fel kell magukat egy kicsit szívni.
Tizedik ének: Dolón elfogása (1- 579)
Agamemnónt és Meneláoszt súlyos gondok gyötrik (Agamemnónnak oroszlánbőt, Meneláosznak párducbőr a „díszruhája”). Agamemnón Nesztórhoz fordul tanácsért. Ferverik az egész tábort, hogy megtanácskozzák az akhájok dolgát. Kémeket kéne kiküldeni, kifigyelni, hogy mire készülnek a trójaiak. Diomédész önként vállalkozik a küldetésre, Odüsszeuszt választja maga mellé társnak. Athéné istennő két gémmadarat küld melléjük társul az útra. Ám a trójaiak sem pihennek: Hektór felverte az egész sereget, mert ki kéne fürkészni, hogy őrzik-e az akháj gályákat. Dolón az önként jelentkező (csúnya, de bátor), hogy eloson az akháj gályákhoz és kifigyel, mire készülnek a görögök. Cserébe Akhilleusz lovait kérné, de sohasem tért vissza a trójai táborba, így hát akármit kérhetett. Amint Dolón elindul, belebotlik a szintén kémkedő Diomédész- Odüsszeusz párosba, akik egészen a görög táborig kergetik, majd elfogják. Dolón az életéért könyörög, ha elengedik, sok kincset tud cserébe adni. Dolón kétségbeesésében mindent elfecseg; elmondja, hogy azért jött kémkedni, mert Hektór neki ígérte Akhilleusz lovait. Azt is elmondja, hogy Hektór Ílosz sírhalmánál tartja a titkos gyűléseit. Odüsszeusz kifaggatja a segédcsapatokról is. A part mellett a károk, paiónok, lelexek, kaukónok és a pelaszgok vannak. Thümbra felől a lükiébeliek, műszök, phrügök és maiónok hadiszekerekkel. A „legszélén” a nemrég érkezett trákok kaptak helyet. Kiemeli, hogy a trák király (Rhészosz) akkora pompával, annyi arannyal kiverve érkezett, akár egy isten. Egy emberhez nem illik az ilyen pompa! Minután minden fontos infót kiszedtek Dolónból, Diomédész elvágta a torkát. Leszedik a sisakját és a fegyvereit; ezeket Odüsszeusz Pallasz Athénének ajánlja fel. Egy tamariszkusz ágára akasztja a fegyvereket. Odüsszeusz és Diomédész folytatják útjukat, most a trák sereghez osonnak. Ott mindenki alszik, a király is. Diomédész lelkébe Athéné hatalmas erőt fúj: álmukban lekaszabolják a trák tábort. Diomédész gyilkol, Odüsszeusz elhúzza a tetemeket, hogy ne legyenek útban, a lovaknak ne kelljen a tetemeken áttaposniuk: el fogják hajtani a lovakat. Diomédész természetesen a királyt is megöli. Közben Odüsszeusz összeköti a lovakat, hajtja el őket. Diomédész legnagyobb dilemmája, hogy öljön-e még további harcosokat, vagy a sok fegyverrel megrakott kocsit húzza el. Ám Athéné figyelmezteti, hogy ne legyen mohó, menjen vissza a gályákhoz most, amíg egy másik isten fel nem ébreszti a trójaiakat. Diomédész felismeri az istennő hangját, nem ellenkezik. Ám Apollón látja ezt a gyalázatot, felveri Hippokoónt (Rhészosz rokona, szintén vezető a trák tanácsban), aki a sok tetemet látva haladéktalanul fellármázza a tábort. Diomédész és Odüsszeusz sikeresen elérik a saját táborukat, ahol Nesztór azt hiszi a pompás paripákról, hogy egy istentől kapták. Nagy az öröm, hogy sikerrel járt az akció, Diomédész és Odüsszeusz a tengerben fürdőznek, Athénénak pedig mézes bort áldoznak.
Tizenegyedik ének: Agamemnón vitézkedése (1-848)
Reggel Zeusz a Viszályt küldi a görög ráborba: mindenki felserken, lehetőleg azonnal harcolni akarnak. Agamemnón fegyvert ölt. A vértje: Kiszürásztól kapta vendégadományul, Küproszból, amikor híre ment, hogy Trójába mennek, mert Kiszürász ezzel az ajándékkal kereste a király kegyeit. Olyan volt, mint a szivárvány, amit jelként a halandóknak Zeusz a felhőkre szögez. A vértben kékes acélból tíz csík volt beleverve, tizenkettő aranyból, húsz pedig ónból; három acél sárkány tekergőzött fel a nyaka mellett két oldalt. Agamemnón kardjában sok szép aranyszög van, a hüvelye ezüst, a szíja aranyozott. A pajzsa „emberborító riadalmas sokszinü pajzs”, fényes tíz ércköve van, mind fehér, kivéve egyet, ami fekete- a közepén. A pajzsot Gorgófej díszíti, körülötte Rémület és Riadás. A pajzs szíja ezüstből készült, tetejében a szíjnak éjszínű kígyó kunkorodott, háromfele hajlott (mert három feje volt). A sisakja négygombos, kétormú, lóforgós. A dárdája érccel díszített. Agamemnón káprázatos fegyverét látva Héra és Athéné büszkén dördült az égben. A trójaiak is felsorakoznak: Hektór, Púlüdamász, Aineiász, Anténór háro fia (Agénór, Akamász és Polübosz). A seregek egymásnak rontanak. A harcban csak a Viszály istennője vesz részt, a többi isten távol maradt. Az istenek Zeuszt vádolják, hogy a trójaiak pártját fogja. Nem avatkoznak bele a háborúba; az emberek isteni segítség nélkül kénytelenek mészárolni egymást. Agamemnón elemében van: megöli Biénórt, Oileuszt, Íszoszt, Antiphonoszt, Peiszandroszt, Hippolokhoszt (apjuk ellenezte, hogy Helenét visszaadják Meneláosznak, sőt, jvasolta, hogy öljék meg Meneláoszt, amíg Odüsszeusz követségben járt- most Antimakhosz két fia az életéért könyörög, váltságdíjat ígér cserébe). Agamemnón Hektórt szeretné megtalálni, de Zeusz kimenekíti Hektórt a várba: Ílosz Dardanidész sírjánál látja meg őket Agamemnón, de a Szkaiai kapuknál, Zeusz szent bükkfájánál Írisz inti Hektórt, hogy hátráljon, mert Agamemnón ellene fenekedik. Agamemnón újabb áldozatokat szed: Íphidamász Anténoridészt lekaszabolja. Ezt meglátja Koón (Íphidamász bátyja), és titkos támadással sikerül megsebesítenie Agamemnónt. Ám ez cseppet sem lassít Agamemnónon, megöli Koónt is, amint épp az öccse tetemét húzza ki a csatatérről. Idővel azonban Agamemnón sebe fájni kezd, visszavonul a gályákhoz. Hektór látva Agamemnón visszavonulását, támadásba lendül. Áldozatai: Ászaiosz, Aiszümnosz, Órosz, Opítész, Dolopsz, Ophelitosz, Ageláosz, Autonoosz és Hipponoosz. Csúf véget ért volna a görög sereg története, de Odüsszeusz csatába hívja Diomédészt, együtt irtják a trójaiakat. Megölik Thümbraioszt, Molíónt, Hüpeirokhoszt, Hippodamoszt és Agasztrophoszt. Hektór látja a mészárlást, Diomédész felé tör. Diomédész Hektórra támad, el is találja a fejét, de nem sebesíti meg. Ám az ütés erejétől Hektór szemei elsötétülnek, letérdel a földre és harcképtelenné válik. Diomédész odalép hozzá, de nem öli meg, hanem visszatér a csatába. Diomédész éppen Agasztrophosz teteméről cibálja le a vértet, amikor Párisz nyilat feszít rá. El is találja Diomédész jobb talpát, a nyíl a földbe fúródik. Páriszt egy gyáva féregnek tartja, aki sunyiban eregeti a nyilait, de szemtől szemben nem mer harcolni. Odüsszeusz kettejük közé áll, Diomédész visszakocsikázik a hajókhoz. Odüsszeusz egyedül marad a trójaiak gyűrűjében, de lelkesen kaszabolja őket. Megöli Déiopítészt, Thoónt, Ennomoszt, Kherszidamászt, Kharopszot és Hippaszídészt. Szókosz, Hippaszídész testvére lép elő és megtámadja Odüsszeuszt. Odüsszeusz meg is sebesül, de Athéné nem hagyja, hogy kedvence meghaljon. Odüsszeusz ezért megöli Szókoszt (is). Odüsszeusz hátrál, hívja a harcostársait. Meneláosz és Aiász siet a segítségére. Aiász átveszi a feladatot, most ő gyilkolja halomra a trójai katonákat. Áldozatai: Dorüklosz, Lüszandrosz, Püraszosz és Pülartész. Meneláosz kimenekíti Odüsszeuszt a csatából. Hektór a Szkamandrosz partján harcol, itt van Nesztór és Ídomeneusz. Párisz megsebesíti Makháónt, egy háromágú nyíllal átlövi a jobb vállát. Nesztór a kocsiján viszi vissza a sérült Makháónt a táborba. Kebrionész javasolja Hektórnak, hogy most már foglalkozzanak végre Aiásszal (Telamón fia). Aiász veszett oroszlánként harcol, védi a hajókat. Eurüpülosz besegít, megöli Phausziadész Apsziáónt (király). Párisz cserébe megsebesíti Eurüpüloszt. Akhilleusz meglátja, hogy Makháón megsérült. Nem biztos benne, hogy tényleg Makháón az, ezért Nesztórhoz küldi Patrokloszt, hogy nézzen utána, mi a helyzet. Nesztór sátrában van Hekamédé (Tenedoszból, Arszinoosz lánya, rabnő), ő kínálja étellel a hősöket: hagymát, mézet, búzalisztet szolgál fel. Nesztór sátrába toppan be Patroklosz, és Nesztór elmondja, hogy a görög had már a végét járja. Diomédész is megsebesült, Odüsszeusz és Agamemnón sincsenek a legjobb bőrben. Nesztór néhány rövid anekdota erejéig felidézi a hősies fiatalságát. Nesztór ott volt Phthíában, amikor sereget toboroztak Trója ellen, ő maga hívta Akhilleuszt és Patrokloszt is harcba. Patroklosz apja, Menoitiosz, intette fiát az úttól, azt tanácsolta neki, hogy a hős Akhilleuszt lássa el bölcs és hasznos tanácsokkal. Erre emlékezteti most Patrokloszt Nesztór: győzze meg Akhilleuszt, hogy ideje harcolni. Nesztór a kiagyalója annak a végzetes ötletnek, hogy ha Akhilleusz nem akar harcolni, akkor álljon Patroklosz a mürmidónok élére és segítse a görög hadakat. Ha Patroklosz Akhilleusz fegyverzetét viselné, a trójaiak megrettennének, és a görögök végre legalább egy kis levegőhöz jutnának. Patroklosz fellelkesülve siet vissza Akhilleuszhoz. Útközben találkozik Eurüpülosszal, aki megerősíti, hogy a görögöknek tényleg nagyon rosszul áll a szénájuk. Eurüpülosz megkéri Patrokloszt, hogy vegye ki a nyilat a combjából és lássa el a sebét, ahogyan Akhilleusztól tanulta (Akhilleusz a gyógyítást Kheirón kentaurtól tanulta), mert a görög orvosok már mind maguk is sérültek (Podaliriosz és Makháón). Patroklosz ellátja a sérültet és lelkében új tűzzel siet vissza Akhilleuszhoz.
Tizenkettedik ének: A fal megostromlása (1-471)
Apollón és Poszeidón a folyókat egybeterelik és hatalmas árvízzel ostromolják Trója falait. Hektór megostromolja az akháj falakat, bár hatalmas árok védi, és ezt nem tudják a lovakkal átugratni. Púlüdamász javasolja, hogy szálljanak le a lovakról és gyalogszerrel folytassák az ostromot. Az ostromlók: Kebrionész, Párisz, Alkathoosz, Agénór, Helenosz, Déiphobosz, Ásziosz Hürtakidész, Aineiász, Arkhelokhosz és Akamász. Szarpédón Glaukosszal megy, ők is a falakat ostromolják. Falanxba fejlődve indulnak a görögök ellen. Egyedül Ásziosz Hürtakidész az, aki nem hajlandó lerakni a harci szekerét, a sorok élére tör, ám ez csak arra elég, hogy Ídomeneusz dárdájába beleszaladjon. A kapukat két görög hős őrzi: Polüpoithész és Leonteusz. Újabb trójai ostromlók tűnnek fel: Ásziosz, Íamenosz, Oresztész, Ásziadész Adamász, Thoón és Oinomaosz. A védők hatalmas köveket dobálnak le a bástyákról a trójaiakra. Polüpoithész hősiesen védi a kaput, megöli Damaszoszt, Pülónt és Ormenoszt. Leonteusz Hippomakhoszt, Antiphatészt, Menónt, Íamenoszt és Oresztészt küldi át az árnyékvilágra.Közben Púlüdamász és Hektór egy árokban kuksolnak. Épp rohamozni készülnek, amikor egy égi jelenést látnak: balra tőlük egy sas repül át az égen, aminek karmai között egy véres kígyó tekergőzött. A kígyó még élt és küzdött az életéért, megtámadta a madarat, majd a kígyó pontosan a sereg közepébe zuhan le. Púlüdamász értelmezi a látottakat: hiába törnek át a trójaiak a kapun, a bárkáktól már nem jöhetnek vissza. Hektórnak nem tetszik az értelmezés, szerinte Púlüdamász egy nyápic alak, aki el akarja kerülni a harcokat. Így hát Hektór az eddigieknél is lelkesebben veti bele magát a csatába. A bástyákon mindkét Aiász ott van, lelkesítik a társaikat. Zeusz saját fiát, Szarpédónt tüzeli fel az akhájok ellen. Szarpédón azt fejtegeti Glaukosznak, hogy ha őket annyira tisztelik otthon, Lükiában, akkor most nekik kell a legbátrabbnak lenniük, hogy tényleg méltóak legyenek a fejedelmeknek kijáró megkülönböztetett tiszteletre, kiérdemeljék a kiváltságokat. Glaukosz is felbuzdul ezektől a szavaktól, a lükiai hadakat egyenesen a toronynak vezetik, amit Menesztheusz véd. /Kitérő: Szarpédón pajzsa. Lemezes, ércből készült, bikabőr van belevarrva, körben arany sávok díszítik a szélét. Szarpédón azt mondja, hogy „a halálnak végzete számtalan úgyis”, a ránk kirótt sorsot úgysem kerülhetjük el, jobb büszkén szembenézni a végzettel, legyen az bukás vagy diadal./ Menesztheusz Thoótészt küldi hírnökként Aiászhoz, hogy jöjjön segíteni. A legjobb lenne, ha mindkét Aiász jönne, de Telamón fia Aiász mindenképp jöjjön. És jön Teukrosz is, mert a jó cserkész ott segít, ahol tud. Aiász megígéri, hogy amint végzett Menesztheusz megsegítésével, visszatér a csatatérre. Magukkal viszik Pandíónt is erősítésnak, aki jól nyilaz (bár nem egy férfiasan népszerű dolog lesből lenyilazni az ellenséget, ám jól jön egy kis erősítés). A bástyán megindul a mészárlás: Aiász megöli Epiklészt (Szarpédón társa), Teukrosz meglövi Glaukoszt, aki elsündörög a falaktól, hogy ne lássák sérülten. Szarpédón megöli Alkmáónt, majd puszta kézzel letépi a párkányt. Aiász rátámad Szarpédónra, de Zeusz nem hagyja, hogy baja essen. Sokáig nem dől el a harc, a védők tartják magukat, a trójaiak pedig töretlen lelkesedéssel ostromolják a falakat. Rengeteg katona lelte itt a halálát. Végül Zeusz Hektórnak adja a győzelmet. Hektór egy emberfeletti nagyságú kővel zúzza be a kapukat, így a trójai hadak akadálytalanul tudnak beözönleni a várba.
Tizenharmadik ének: Harc a hajóknál (1-837)
Poszeidón Szamosz hegyén ül, ahonnan szemmel tudja tartani az eseményeket. Nem tűrheti tovább, hogy ölik az akhájokat: felölti arany vértjét és befogja pompás tengeri lovait (tengeri szörnyek) és útnak indul. Egy kis érdekesség, hogy Poszeidón úgy közlekedik a tengeren, hogy a víz kettéválik előtte, amerre megy. Az imbroszi szigetek közt kiköt, Tenedosz közelében, leparkolja lovait. A trójaiak már biztosak benne, hogy az egész akháj hadiflottát elpusztíthatják, amikor Poszeidón kilép a tengerből és Khalkhászéhoz hasonló hangon a két Aiászt biztatja, hogy eszükbe ne jusson menekülni, hanem harcoljanak. Poszeidón kénytelen titkon biztatni a görögöket, mert bár Zeusz testvére, mégis Zeusz született hamarább, ezért hatalmasabb is Poszeidónnál. Erőt és bátorságot csepegtet a szívükbe, majd sólyom képében elrepül. Telamón fia Aiász ismerte fel, hogy egy isten szólt hozzájuk. Aiász az elkeseredett harcosokat új lelkesedére buzdítja, inspirálja Teukroszt, Léítoszt, Péneleószt, Thoászt, Déipüroszt, Mérionészt és Antilokhoszt. A falanx újra feláll. Hektór seregei támadnak, ám az új lelkesedéssel felvértezett akháj seregről lepattannak. Déiphobosz dárdát kap Mérionésztól, de nem hal meg, mert bár eltalálja a dárda, de eltörik a nyaka. Teukrosz leszúrja Imbrioszt, és épp lerángatná róla a fegyverzetet, amikor Hektór őt veszi célba. A lándzsadobás nem találja el Teukroszt, ám leteríti Amphimakhoszt. Most Hektór szalad, hogy áldozatáról lecibálja a sisakot, ám Aiász gerelyébe szalad bele. Hiába találja el, annyi páncél van rajta, hogy a lökés csupán hátrébb veti. Amphimakhosz tetemét Menesztheusz és Sztikhiosz rángatják ki, Imbrioszét pedig a két Aiász. Oileusz fia Aiász levágja Amphimakhosz fejét és pontosan Hektór lába elé gurítja a porba. Poszeidón tombol dühében. Az orvosi sátraknál épp Ídomeneusszal „találkozik” Poszeidón, és Thoász hangján szól hozzá: a krétaiak esküjét kéri számon rajta, amit a trójaiakkal szemben tettek. Ám Ídomeneusz beletörődéssel válaszol: a görögök igenis jól harcolnak, minden bizonnyal Zeusz akarata ez, hogy elveszejtse az akhájokat. Ám Poszeidón még jobban felborzolja a kedélyeket: aki most gyáva, azt vessék a kutyák elé (minden bizonnyal nem voltak még közismertek a mókusok)!! Összefogás és küzdelem az utolsó vérig!! Mérionész, Ídomeneusz fegyvernöke pont összefut a frissen harci kedvvel felpaprikázott Ídomeneuszba. Épp a sátrak felé sunnyog, Ídomeneusz számon is kéri rajta, hogy miért megy kifele a csatákból, tán megsebesült? Mérionész kivágja magát a kellemetlen szituációból: új dárdáért jött, mert az övét már beleverte Déiphobosz pajzsába. (Ídomeneusz pajzsa: rézből és ökörbőrből készült kerek pajzs, a belső fogója két rúd.) Erre Ídomeneusz elbüszkélkedik vele, hogy az ő sátra tele van dárdákkal, és egytől- egyig olyanok, amelyeket a trójai ellenségeitől szedett el (és természetesen rengeteg pajzs és sisak és vértezet is, ami mind a személyes gyűjteményét gazdagítja). Mérionész ismét kivágja magát:ő mindig legelöl harcol, és mivel Ídomeneusz is ezt teszi, pontosan tudhatja, hogy maga Mérionész mekkora vitéz. Némi szünetet követően mindketten felszerelkeznek és együtt indulnak újra a csatába. Ídomeneusz leöli Othrüoneuszt. Ásziosz, a szekérhajtó jön Othrüoneusz teteméért, ám őt is megöli Ídomeneusz. Déiphobosz Ászioszt siratva Ídomeneuszra dobja a dárdáját, ám Ídomeneusz hajlott kora ellenére fürgén hajol el a támadás elől. Ez a dárda teríti le Hippaszidész Hüpszénórt. Nem baj, hogy Déiphobosz nem azt találta el, akit eredetileg célba vett, mert Ásziosz halála így is meg lett bosszulva, útban Hádészhoz kapott maga mellé kísérőt. Déiphobosz dicsekvése bosszantja az akhájokat, Ídomeneusz (igaz Poszeidón segytségével) végez Alkathoosszal. Déiphobosz megszeppen, Aineiászhoz fut segítségért. Aineiász jön is, ám közben Ídomeneusz is szerez erősítést: Aszkalaphoszt, Aphareuszt, Déipüroszt, Mérionészt és Antilokhoszt. Aineiász segítői: Párisz és Agénór. Aineiász és Ídomeneusz Alkathoosz holtteste fölött csatáznak. Ídomeneusz csak úgy mellékesen megöli Oinomaoszt. Déiphobosz lerángatja a sisakot a tetemről, ám Mérionész átdöfi a kezét. Déiphoboszt testvére, Polítész rángatja ki a tűzvonalból, Polítésznek van kocsija, így visszamennek Trójába. Aineiász áldozata Aphareusz Kalétoridész. Antilokhosz megsebesíti Thoónt, és már haldoklás közben letépi a vértjét. Antilokhoszt nem tudják megsebesíteni, maga Poszeidón védi. Mérionész megöli Ásziadész Adamászt, Helenosz Déipüroszt, Meneláosz pedig megsebesíti Helenoszt. Peiszandrosszal is Meneláosz végez, a tetem fölött hosszan monologizál, hogy milyen alávalóak a trójaiak. Közben Harpalión támad rá, ám Mérionész lenyilazza. Párisz szíve elszorul, bosszúból lenyilazza Eukhénórt. A hajóknál is ádáz küzdelem dúl, az akhájok (itt említi a boiótokat, iónokat, lokrisziakat, phthíébelieket, epíveket) bár nehezed, de egy kicsit hátrébb szorítják Hektórt. Az akhájok vezetője (itt athéniak) Menesztheusz, ő vezeti az itt felsorakozott hősöket: Pheidász, Biász, Sztikhiosz, Megész, Amphíón és Drakiosz. A phthíaiakat Medón és Podarkész vezeti. A két Aiász egymás mellett harcol. Aiász Telamónidész mögött rengeteg bátor katona sorakozik fel, ám Oileusz fia Aiász szinte kénytelen egymaga harcolni, mert a lokrisziak, akiket vezet, íjász nép, nem kedvelik a közelharcot (és nincs is hozzá megfelelő felszerelésük). Púlüdamász figyelmezteti Hektórt, hogy ideje lenne egy kicsit megállni és haditanácsot tartani. Ám mire Hektór végigverekedi magát a csatatéren, hogy megkeresse a vezetőket, a csata csak fokozódik. Sok trójai vezető már halott vagy sérült. Hektór Párisszal is találkozik, akit cukkol a gyávaságával, de Párisz most már végre összeszedte magát. Hektór Aiásszal találja szembe magát, kölcsönösen gyalázzák egymást.
Tizennegyedik ének: Zeusz rászedése (1-522)
Nesztór a sátrából kilépve szembesül vele, hogy az akháj falat teljesen lerombolták. Körbejárja a tábort, szállingóznak vissza a sebesült hősök, köztük Agamemnón is. A védelmüket teljesen lerombolták a trójaiak, a harcok már a hajóknál folynak. Agamemnón szerint vízre kéne bocsátani a partmenti gályákat, menteni, amit még lehet. Odüsszeusz azon nyomban közli, hogy ez egy rossz terv. Még ha Zeusz ellenük is van, nem hátrálhatnak meg. Diomédész azt javasolja, hogy vessék vissza magukat a harcokba, buzdítsák a többieket, de csak olyan tessék-lássék módon, magukat kíméljék, hogy ők ép bőrrel megúszhassák. Kihallgatta ezt Poszeidón és azon nyomban emberi alakban a harcosok közé vegyült. Agamemnónnak mondja el, hogy fognak még a trójaiak futni előlük. Héra tudja, hogy Zeusz nem örülne, ha megtudná, hogy Poszeidón a tilalma ellenére beleavatkozik a háborúba. Kicicomázza magát, hogy saját bájaival terelje el Zeusz figyelmét a történésekről. Aphrodités is belevonja a tervezett cselbe: azt mondja az istennőnek, hogy azért kéri el tőle a minden szerelmi varázslatot tartalmazó mágikus övét, hogy Ókheanoszt és Rheát a szerelem dolgában megbékítse és ezért tiszteljék őt. Aphrodité örömmel átadja az övét, ami minden létező szerelmi varázslatot magában rejt. Héra folytatja útját: Lémnoszba megy, itt találja Álmot (Halál testvére). Azt kéri tőle, hogy bocsásson Zeusz szemére álmot, amikor vele hál. Cserébe pompás aranytrónt ígér, ám Álom nem mer Zeusz dolgaiba avatkozni. Ekkor Héra Pászitheét, az egyik Khariszt ígéri neki feleségül, mire Álom végre beleegyezik a feladatba. Álom megesketi Hérát, hogy tényleg hozzáadja Pászitheét. Héra esküje: a Sztüx iszonyú folyamára kell esküdnie, fél kézzel a tápláló anyaföldet, fél kézzel a fénylő eget kell megérintenie, hogy azok legyenek a tanúi. Héra az Ida hegyéhez siet, mert ott ül Zeusz. Álom a fenyőágak sűrűjében rejtőzik el, éleshangú madár képében (a madár égi nevén Khalkisz, de emberi nevén Küminaisz). Héra elcsábítja Zeuszt, aki átlátszatlan fellegekbe burkolja magukat, így töltik a pásztorórát. Álom ekkor Poszeidónhoz rohan, hogy most kell az akhájokat segíteni! Poszeidn felszítja a kedélyeket, a két csapat ismét egymásnak ront. Legelőször Hektór vet dárdát. Aiászt találja el (Telamón fia), de Aiászt megvédi a tőle kapott ezüsztszegecses kard szíja. Aiász bosszúból egy öles kővel dobja meg Hektórt, aki el is terül. Ám Hektrót megvédik a társai: Glaukosz, Szarpédón, Agénór, Púlüdamász és Aineiász köré állnak, testükkel védik. Hektórt kiviszik a csatatérről, a Xanthosz partjánál agonizál. Közben Aiász megsebesíti Sztanioszt, majd le is döfi. Púlüdamász rohan oda óvni a tetemet, ledöfi Prothoénórt, és örömében ócsárolja az akhájokat. Ez leginkább Aiászt zavarja és Arkhelokhoszt öli meg, bár Púlüdamászt vette célba, de elvétette. Ő is henceg. Akamász ledárdázza Promakhoszt, és ő is folytatja a dicsekvést, hogy lám-lám, az akhájok sem sebezhetetlenek. Erre Péneleósz rohan Akamászra, ám Ílioneuszt öli meg. Az öldöklés tovább folytatódik: Aiász (Telamón fia) megöli Hüritoszt, Antilokhosz Mermeroszt és Phalkészt öli meg, Mérionész Morüszt Hippotiónt végzi ki, Teukrosz Prothoónt és Periphétészt küldi az alvilágba, Agamemnón Hüperénórt döfi lágyékon. Ám a legtöbb áldozatot Oileusz fia Aiász szedi (nincsenek név szerint említve).
Tizenötödik ének: Visszaűzés a hajóktól (1-746)
Zeusz fölébred, látja, hogy Hektór nem harcol. Rettentő dühös lesz Hérára. Látja, hogy Poszeidón nagyon is részt vesz a harcokban tilalma ellenére. Utasítja Hérát, hogy Poszeidón várja meg őt az istenek csarnokában, Apollón pedig serkentse Hektrórt harcra. Elmondja az egész háború kimenetelét, ettől Héra megnyugszik és lelkesen teljesíti az utasításokat. Az istenek összegyűlnek a csarnokban, Héra tolmácsolja Zeusz üzenetét, hogy ne merjenek ellenszegülni az akaratának. Árész itt tudja meg, hogy kedvenc fia, Aszkalaphosz is elhullott. Zeusz az Ída hegyére hívatja az isteneket, akik azonnal mennek is, ám Zeusz haragja irányukban már rég elpárolgott. Ám ismét felhívja a többi isten figyelmét, hogy ne tegyenek akarata ellen. Apollón megtalálja Hektórt, nagy erőt lehel a keblébe. Hektór újra képes harcolni. Hektór dühödt fúriakánt tombol, az akhájok felkészülten várják annak ellenére, hogy azt hitték, már a halálán van (azért egy kicsit megszeppennek, hogy a trójaiaknak isteni segítségük van, noha ezzel már nem első ízben szembesülhetnek). Aiász, Ídomeneusz, Teukrosz, Mérionész és Megész felsorakoznak. Hektór előtt Apollón tisztítja a terepet. Apollón kezében ott van az aigisz, a szent pajzs, amit még Héphaisztosz adott Zeusznak. Hektór áldozatai: Sztikhiosz és Arkesziláosz. Aineiász megöli Iaszoszt és Medónt, Púlüdamász végez Mékhiszteusszal, Polítész leöli Ekhinoszt, Agénór pedig Klonioszt küldi a másvilágra. Párisz lenyilazza Déiokhoszt. Apollón az aigisszel elegyengeti a halmokat és az árkokat, így Hektór könnyedén tör előre a gályákhoz. Patroklosz és Eurüpülosz az utóbbi sátrában ülnek, Patroklosz E. sebeit ápolja. A trójaiak már a hajóknál vannak, ezt már Patroklosz sem hagyhatja szó nélkül. Szalad is Akhilleuszhoz, hogy végre rávegye barátját, ideje a harcnak. Aiász a hajóknál megöli Kalétórt, Hektór buzdítja a trójaiakat, hogy ne hagyják Kalétór holttestét az akháj kutyák prédájának. Hektór Aiászra dobja a dárdáját, de elvéti. Helyette megöli Lükophrónt. Aiász haragra gyúl a veszteség miatt, Teukrosztól nyilakat kér és vad lövöldözésbe kezd. Lelövi Kleitoszt, amitől Púlüdamász vadul meg. Teukrosz le akarja nyilazni Hektórt, de Zeusz elszakítja a nyíl idegét. Hektór megöli Szkheidoszt, Aiász Láodámászt, Púlüdamász Ótoszt, Megész Kroiszmoszt, Meneláosz és Megész együttes támadással végez Dolopsszal. Hektór korholja a vezetőit, hogy tunyák, Melanipposz az elsődleges céltáblája. Ám hiába a buzdítás, Melanipposzt Antilokhosz megöli, míg az rohan felé. Hektór csak eszköz Zeusz kezében, neki rendeltetett, hogy lángra lobbantsa a görögök hajóit, hogy Akhilleusz végre abbahagyja a duzzogását. Az első hajó, amit Hektór felgyújt, épp Prótesziláosz hajója. Aki meggyújtja a hajókat (nincs néven nevezve), azt Aiász azon nyomban a lándzsája hegyére tűzi. Aiász még tizenkét embert öl le a hajóknál, a kétségbeesés megsokszorozza erőit. Nincs hova visszavonulniuk, nincsenek hátsó tartalék csapatok, csak maguk vannak, most már az életükért küzdenek.
Tizenhatodik ének: Patroklosz halála (1-867)
Patroklosz sírva meséli el Akhilleusznak, hogy a sok akháj hős már mind meghalt vagy sebesülten fekszik. Kéri Akhilleuszt, hogy hadd vegye fel az ő fegyverét, és menjen harcba helyette. Patroklosz bízik benne, hogy ha a trójaiak őt nézik Akhilleusznak, megfutamodnak, így az akháj sereg legalább egy lélegzetvételnyi szünethez jut. Akhilleusz beleegyezik, de meghagyja Patroklosznak, hogy csak riassza el a trójaiakat, aztán azonnal térjen vissza. Az akhájok pedig adják vissza a rabnőjét, és adjanak neki kincseket- ezt is Patroklosznak kellene elintéznie. Figyelmezteti Patrokloszt, hogy Trója várát ne ostromolja (mert az majd az ő dicső feladata lesz). A trójaiak meggyújtják az első hajót, mire Patroklosz végre felölti Akhilleusz fegyverzetét és csatába indul. Akhilleusz fegyverzetéből egyedül a dárdát nem veszi magához Patroklosz, mert azt nem bírja el (ezt még Kheirón kentaur adta Akhilleusznak, hogy hősöket öljön a kőrisből készült hatalmas dárdával). Automedón befoja a lovakat a szekérbe (Xanthosz és Baliosz- Akhilleusz halhatatlan lovai, még az istenek adták Péleusznak).
Akhilleusz közben csatába hívja a mürmidónjait. A mürmidónok vezetői: Meneszthiosz, Eudórosz, Peiszandrosz, Phoinix és Alkimedón. Akhilleusz áldozatot mutat be a harcosaiért (egy arany serlegből bort loccsant Zeusznak). A trójaiak természetesen bedőlnek a cserének: azt hiszik, hogy Akhilleusz jött el a csatatérre, vadul hátrálni kezdenek. Patroklosz az első lándzsavetésével megöli Püraikhmészt. Hátrálás közben azért változatlan intenzitással folynak tovább a harcok, Árész legnagyobb örömére. Menoitiadész megöli Aréilükoszt, Meneláosz megsebesíti Thoászt, Megész ledöfi Amphikloszt, Antilokhosz Atümnioszt, Tharszümédész Mariszt, Aiász Kleobúloszt, Peneleósz Lükónt, Mérionész Akamászt, Ídomeneusz Eurümászt (szóval az akhájok ritkítják a trójaiakat). Patroklosz a háború dühös fúriájaként harcol, áldozatai: Protonoosz, Thesztór, Erüláosz, Amphoterosz, Eurümász, Epaltész, Tlépolemosz, Damasztoridész, Pürisz, Ípheusz, Euipposz és Argeadész Polümélosz. Szarpédón látja ezt a nagy öldöklést, próbálja a lükiébeli harcosokat biztatni, hogy bátran szálljanak szembe az ellenséggel, bárki is legyen az. Szarpédón lepattan a szekeréről és Patroklosszal találja magát szemben. Zeusz már előre siratja a kedvenc fiát (Szarpédón), sőt, elgondolkodik rajta, hogy mi lenne, ha mégis élve kimentené a csatából. Ám Héra figyelmezteti, hogy ha Zeusz a kedves fiát kimenekíti a harcból, a többi isten végtelenül dühös és irigy lesz, mert sokaknak harcol szeretett fia a trójai háborúban. Ám ha Szerpédónnak meg kell halnia, akkor Halál és Álom vigye el a testét Lükié mezejére (haza), ahol a szerettei balzsamba boríthatják és megkaphatja a holtaknak kijáró adót ( a sírhalmot és az emlékoszlopot). Patroklosz leöli Tharszüméloszt, Szarpédón fegyvernökét. Patroklosz és Szarpédón kocsival összecsap: Szarpédón elvéti a támadást, ám Patroklosz a dárdáját egyenesen Szarpédón szívébe mártja. Szarpédón az utolsó leheletével is biztatja barátját, Glaukoszt, hogy harcoljon bátran. Ádáz küzdelem folyik Szarpédón holttestéért: Hektór megöli Epeigeuszt, Patroklosz Íthaimenidész Sztheneláoszt, Glaukosz Bathükleuszt, Mérionész Láogonoszt. A vérontás mellett természetesen folyik az elmaradhatatlan hőzöngés és dicsekvés is. Apollón a közeli folyóban lemossa Szarpédón tetemét, nemenyésző lepelbe burkolja és átadja Álomnak és Halálnak, hogy vigyék haza. Patroklosz további áldozatai: Adrésztosz, Autonoosz, Ekheklosz, Megadész, Perimosz, Episztór, Melanipposz, Múliosz, Elaszosz és Pülartész. Patroklosznak már sok van a rovásán, Zeusz azon töpreng, mikor ölesse meg. Patroklosz természetesen elfelejti az Akhilleusznak tett ígéretét: ész nélkül hősködik, egyenesen a várig üldözi a hátráló trójaiakat. Patroklosz háromszor hág föl a bástyára, de Apollón (aki védelmezi Tróját) mindháromszor visszataszítja: nem ez Patroklosz végzete, hogy bevegye Trója várát. Hektór a Szkaiai kapukban állva hezitál, hogy mit csináljon, amikor Apollón Ásziosz alakjában (Hektór nagybátyja, Hekabé öccse) odalép hozzá, és megmondja, hogy mit kell tenni: rajta Hektór, kövesd Patrokloszt! Hektór a többi akhájra fittyet hányva üldözőbe veszi Patrokloszt. Patroklosz felkap egy hatalmas követ, és kiüti vele Hektór szekérhajtóját, Kebrionészt. Patroklosz szájhősködik egy sort, Kebrionész teteme felett Hektórral ketten megvívnak. Apollón hátulról megtaszítja Patrokloszt: lehullik a fegyverzete, védtelen marad, a lándzsája is eltörik. Ekkor Panathoidész Euphrobosz a lándzsájával megsebesíti, Patroklosz döbbenten hátrál. Hektór látja a helyzetet és lándzsáját Patroklosz ágyékába mártja. A hős eldől, mint egy fa. Meghal. Hektór sem képes megállni, hogy néhány hencegő szóval ne monologizáljon a haldokló Patroklosz felett. Hektór biztos benne, hogy Akhilleusz volt ilyen alávaló, ő küldte Patrokloszt, hogy ölje meg Hektórt (és nem maga, személyesen jött el). Patroklosz azonban felvilágosítja Hektórt, hogy hátrább az agyarakkal, mert a végzet, majd Euphorbosz, és csak harmadikként Hektór végzett vele. Patroklosz megjósolja, hogy hamarosan Hektór is követi őt a halálba, majd elhagyja az élet utolsó szikrája is a testét. Ám Hektór tovább henceg, hogy miért halna meg ő, mi van, ha ő öli meg Akhilleuszt? Kirántja a tetemből a dárdáját, egyenesen Automedónnak támad (Akhilleusz fegyverese), de az elmenekül (Akhilleusz fürge lovai menekítik ki).
Tizenhetedik ének: Meneláosz vitézkedése (1-761)
Meneláosz vigyáz Patroklosz holttestére. Euphorbosz ront rá, hogy elorozza Patroklosz fegyverzetét, ám Meneláosz egy oroszlán bátorságával védi, majd nyakon szúrja Euphorboszt (a testvérét is Meneláosz ölte meg). Ám Apollón elirigyli a fegyverzetet, és Hektórt küldi rá, Mentész alakjában tüzeli fel, hogy ne hagyja, hogy Meneláoszé legyen a fegyverzet, ami a hős Akhilleusz tulajdona. Mire Hektór dönt és odasiet, Meneláosz már elpucolt, Patroklosz tetemét hátrahagyva, rajta az értékes fegyverekkel (nem akar megvívni Hektórral, mert tudja, hogy alul maradna a trójai hőssel szemben). Hektór felölti Akhilleusz fegyverzetét és csatába száll Aiásszal (Telamón fia), akit Meneláosz hívott erősítésként. Hektór oldalán harcolnak: Medón, Glaukosz, Therszilokhosz, Aszteropaiosz, Deiszénór, Hippothoosz, Phorküsz, Khromiosz és Ennomosz. Meneláosz is erősítést kér, akik jönnek: Aiász (Oileusz fia), Ídomeneusz, Mérionész, és még sokan mások, akik nincsenek név szerint említve.
Nagy csata támad a tetem körül: Aiász megöli Hippothooszt, aki épp Patroklosz tetemét akarja elhurcolni, miután bokájánál átfűzött egy zsinórt. Hektór Aiászra céloz, de Szkhedrioszt öli meg, majd Aiász végez Phorküsszel. Aineiász megöli Leiókritoszt, Lükomédész Hippaszidész Apsziáónt. Kissé távolabb Akhilleusz halhatatlan lovai siratják (!) Patrokloszt. Zeusz megsajnálja a két lovat, és megígéri nekik, hogy sosem fogja megengedni, hogy Hektór megkaparintsa őket.
„Benneteket, ti szegények, mért adtunk a halandó
Péleusznak? Ti sosem vénültök s el nem enyésztek.
Tán hogy részt vegyetek nyomorában az emberi fajnak?
Mert hisz az embernél a világon nincs nyomorultabb
Mindama lény közt, mely lélegzik s mászik a földön.”
(443-447)
Így Automedón, a kocsihajtó is megmenekül, mert Zeusz erőt fúj a lovakba, azok visszavágtatnak a görög táborba, a hajókhoz. Hektórnak pont Akhilleusz lovaira fáj a foga. A harc tovább folyik: Meneláosz megöli Podészt, Púlüdamász Péneleószt, Ídomeneusz dárdát dob Hektórra, de elvéti. Hektór is célbe veszi Ídomeneuszt, de helyette Mérionész kocsihajtját, Koiranoszt találja el. A görögök belátják, hogy maga Zeusz segíti a trójaiakat, minden harci kedvük elillan. Meneláosz Antilokhoszt bízza meg a feladattal, hogy vigye el Akhilleuszhoz Patroklosz halálhírét. Mérionész és Meneláosz kivonszolja Patroklosz tetemét a csatatérről. A két Aiász vállvetve tartják vissza a trójaiak vérmes hordáját, akik minden erejükkel meg akarják akadályozni, hogy elvigyék Patroklosz tetemét.
Tizennyolcadik ének: Akhilleusz pajzsa (1-617)
Antilokhosz elviszi Patroklosz halálhírét Akhilleusznak, aki teljesen kiborul: kezeivel a port markolja, fejére szórja és elcsúfítja az arcát. Akhilleusz őrjöng a fájdalomtól, még a zsákmányolt nők is felsírnak bánatukban. A tenger mélyén Néreusz lányai Thetisz köré gyűlnek: Kűmodoké, Glauké, Thaleia, Thoé, Nészaié, Szpeió, Halié, Kűmothé, Aktaié, Limnreia, Melité, Iaria, Amphithoé, Agaué, Dótó, Prótó, Pherúsza, Dűnamené, Dexamené, Amphinomé, Kallianeira, Dórisz, Panopé, Galateia, Némertész, Apszeudész, Kallianassza, Ianeira, Klümené, Ianassza, Maira, Óreithüia és Amatheia. Thetisszel együtt siratják Patrokloszt. Thetisz felmegy Trójába, hogy gyászában támaszt nyújthasson fiának. Akhilleusz elmondja anyjának, hogy Patroklosz halála mellett még Hektór a fegyvereit is elrabolta (ezeket a fegyvereket az istenek adták ajándékba Péleusznak aznap, amikor feleségül vette Thetiszt). Akhilleusz azon nyomban be akarja magát vetni a harcokba, hogy megölje Hektórt, és ezzel megbosszulja Patroklosz halálát. Thetisz emlékezteti rá, hogy épp nincs egy szál fegyvere sem, mert azokat Hektór elorozta, és bár nem élvezheti őket már soká, mégis, kétségtelenül a birtokában vannak. Thetisz megígéri, hogy amint Hajnal felkel, azonnal elmegy Héphaisztoszhoz és csináltat új fegyverzetet Akhilleusz számára. Csak annyit kér, hogy legyen türelmes, míg a fegyverek elkészülnek, addig tartogassa a bosszúját. Héra (a többi isten tudta nélkül) elküldi Íriszt Akhilleuszhoz, hogy csináljon már valamit, mert az akháj hősök hiába védelmezik Patroklosz tetemét, Hektór megfékezhetetlen. Akhilleusz hezitál, mert nincs fegyvere, amiben menjen, de az isteni követ meggyőzi, hogy menjen úgy, ahogyan van, mert már a jelenléte is el fogja riasztani a trójaiakat, így az akhájok egy lélegzetvételnyi szünethez jutnak. Akhilleusz az árok túlsó (már a trójaiak szemszögéből nézve túlsó) partjáról háromszor bődül el, feje felett Pallasz fenyegető tüzet gyújt. Az ordítástól még a paripák is meghátrálnak, tizenkét trójai nyársalja fel magát a saját dárdájára vagy leli halálát a saját szekere romjai alatt. Patroklosz tetemét eközben sikeresen kimenekítik a csatából. A trójaiak gyűlést tartanak. Púlüdamász azt javasolja, hogy vonuljanak vissza a várba, mert az éjszaka most még visszatartotta Akhilleusz haragját, de reggel kő kövön nem marad, és ő legalább bevallja, hogy fél Akhilleusztól. Hektór ellenzi az ötletet, mivel végre nyerésre állnak. Athéné azonban elvette a trójaiak eszét, így azok mind Hektór pártját fogják, noha Púlüdamász adott jó tanácsot. Kint maradnak a gályáknál, ott készülnek megütközni Akhilleusszal.
A görögök egész éjjel siratják Patrokloszt. Akhilleusz esküt tesz a halott barátjának: addig nem temeti el, amíg Hektór levágott fejét és fegyverét nem hozza a teteme mellé és tizenkét fiatal trójait fog lenyilazni Patroklosz halotti máglyája előtt. Patroklosz tetemét lemossák: egy tripuszban vizet forralnak, azzal mossák le a vért, olajjal kenik meg a testet, a sebekbe „kilencéves kenetet töltöttek”, majd kerevetre helyezték és puha gyolccsal fedték be főtől lábfejig, és a végén egy fehér lepellel borították be (mumifikálás?).
Közben Thetisz megérkezik Héphaisztoszhoz, akit épp nagy munkában talál a fújtatóknál: húsz háromlábast készít (magának). A tripuszokra aranyos kerekeket rak, hogy azok maguktól haza tudjanak gurulni. Épp a fülek rögzítéséhez szükséges szögeket kapalálja. Kharisz, Héphaisztosz felesége üdvözli Thetiszt és étellel kínálja. (Thetisz mentette meg Héphaisztoszt, amikor anyja ledobta az Olümposzról; kilenc évig lakott a tengerek mélyén, a tengeri barlangokban; Héphaisztosz tartozik Thetisznek, ahogyan Zeusz is adósa volt egy szívességgel.) Thetisz elmeséli Akhilleusz egész történetét, Héphaisztosz azon nyomban neki is kezd a fegyverzet elkészítésének. Először a pajzsot készíti el. Hármas karimája van, a szíja ezüstből készül. Öt rétegű lett végül a pajzs, sok kép díszíti. Legbelülre kerül a föld és az ég, a tenger, a nap és a telihold, a csillagok, melyek az ég peremét koszorúzzák, a csillagképek (Órión, Fiastyúk, Medve). A legbelső résztől kifele haladva két város következik: ezek földi halandók városai. Az egyikben lakodalmat ülnek, s a menyasszonyt vezetik a város utcáin nászdalokat énekelve. A piactérnél elhaladva épp perlekedés folyik: ketten civakodnak egy meggyilkolt ember vérdíja felett. A másik város előtt két hadsereg áll fegyverben, fel akarják dúlni, ki akarják fosztani. A várvédők között feltűnik Árész és Athéné: mindketten aranyból vannak, arany öltözéket viselnek (az istenek nagyobbak, mint a halandók). A seregtől nem messze egy nyáj közeledik két pásztorral, sípon játszanak és vidorak (ittasak?). A lesben állók kitörnek leshelyükről, megölik a gyanútlan pásztorokat és elhajtják a hófehér juhokat. A katonák a zajra a folyóparthoz sietnek, a nyájhoz, és megvívnak a tolvajokkal. A harcolók között ott van Viszály, Zaj és Vész, a halottakat húzzák maguk után. Egy szántóföldet is látunk, amint a vetők hajtják a barmot, amikor elérnek a sor végére, társaik mézes borral kínálják őket. Búzamezőt is látunk, a béresek épp aratnak, sarlót lendítenek a kezükben, a kévekötők pedig a másik oldalon serényen dolgoznak. A barázdák fölött áll a király, kezében pálcát tart. Távolabb egy tölgyfa alatt lakoma van, tulkot áldoznak, a nők főznek. Egy szőlőskertet is látunk, épp szüretelnek, a szép szüzek fonott kosarakban hordják a szőlőt. Köztük egy fiú áll, lanton játszik és Linosz dalát énekli. Egy mezőn egyenesszarvú marhák (tehenek) az istállóból a mezőre mennek; egy nádas a part közelében. Utánuk négy pásztor és kilenc kutya lépdel. A legelső sorban két vad oroszlán ugrik a bikára. A pásztorok és a kutyák hiába próbálják elüldözni az oroszlánt, az nyugodtan lakmározik az áldozatából. Azután látunk egy legelőt egy völgyben, juhokkal, akóllal, karámmal és kunyhókkal. Egy szépséges táncteret is látunk, pont olyat, amelyet Daidalosz épített Ariadnénak Knósszoszon. A fiatalok táncolnak, egész kis tömeg veszi őket körül. A legkülső peremen az óceán látható. Miután Héphaisztosz befejezte a pajzsot, elkészíti a páncélt, a sisakot (aranyos forgóval), a lábvértet (ónból). Mikor mindezekkel elkészül, átnyújtja őket Thetisznek.
Tizenkilencedik ének: Akhilleusz és Agamemnón kibékülése (1-424)
Hajnalban Akhilleusz még mindig Patroklosz teteme felett gyászol, így talál rá Thetisz. Akhilleusz felölti a fegyvereket, amelyek káprázatosak, valóban látszik rajtuk, hogy egy isten keze munkája. Akhilleusz aggódik, hogy Patroklosz tetemét fölfalják a legyek és a dögbogarak, férgek lakmároznak a húsából, de Thetisz megnyugtatja, hogy ő majd gondoskodni fog Patroklosz teteméről, nem engedi, hogy megrohadjon. Thetisz ambrósziát cseppent a holttest orrába, hogy friss maradjon. Akhilleusz gyűlést hív össze, Diomédész és Odüsszeusz sérülten ugyan, de részt vesznek, megy Agamemnón is. Akhilleusz szóra emelkedik, és kinyilvánítja, hogy bár továbbra is haragszik Agamemnónra, de itt az idő, hogy félretegyék személyes ellentétüket és közös erővel szálljanak szembe a trójaiakkal. Agamemnón nem áll fel, nem megy a kör közepébe, hanem a székében ülve mondja el a magáét: az Ártás egy isten, ő csepegtet mérget az emberek (és még a hatalmas istenek) szívébe, tehát minden rossz szándék tőle származik. A hatalmas istenek sem tudnak ellenállni az ármánykodásnak, így teljesen érthető, hogy Agamemnón maga is beleesett ebbe a hibába (és legfőképp megbocsátható). Agamemnón megerősíti a sok ajándékot, amit Akhilleusznak szán engesztelésül, de Akhilleuszt mindez nem érdekli, türelmetlen, menne már a harcba. Odüsszeusz javasolja, hogy előbb etessék meg a katonákat, mert éhesen mégsem lehet harcba indulni. Akhilleusz köti az ebet a karóhoz, hogy mihamarabb induljanak a harcba, majd esznek utána. Már nem érdeklik sem a kincsek, sem az elbitorolt rabnője, akire esküszik Agamemnón, hogy egy ujjal sem érintette. Ám Odüsszeusz rendet rak, Phűleusz, Megész, Mérionész, Melanipposz, Kreiontiadész, Lükomédész és Thoász előhozzák Agamemnón sátraiból a kincseket. Talthübiosz pedig hoz egy vadkant, akit Agamemnón áldozati állatként leöl és Zeuszhoz fohászkodik, hogy sújtsa őt a hamis eskütevőknek járó büntetéssel, ha nem mondott igazat Bríszéisszel kapcsolatban. Talthübiosz az elvágott torkú vadkant pedig a tengerbe hajítja. A mürmidónok Akhilleusz sátrába hurcolják a kincseket. Amikor Bríszéisz meglátja Patroklosz tetemét, sírva fakad. (Patroklosz vigasztalta Bríszéiszt, amikor Akhilleusz feldúlta Műnész várát és megölte Bríszéisz férjét: Akhilleusz törvényes feleségévé fogja tenni Bríszéiszt.) Akhilleusz azonban a halott barátjával beszélget: elmondja, hogy Patroklosz fontosabb számára az apjánál (Péleusz), sőt még a fiánál is (Neoptolemosz), akiről biztosat nem tud, csak annyit, hogy Szkűrosz szigetén nevelkedik (ha él). Zeusz megsajnálja a gyászoló Akhilleuszt és utasítja Pallasz Athénét, hogy segítsen rajta. Athéné ambrosziát csepegtet a keblébe, hogy az éhség harc közben ne gyűrje le. Automedón, Akhilleusz kocsihajtója befogja az isteni lovakat (Xanthosz, Baliosz). Akhilleusz megkéri őket, hogy ne hagyják őt ott a csatatéren (élve vagy halva), mint ahogyan Patroklosszal tették. Héra istennő megoldotta a lovak nyelvét, így Xanthosz válaszol: ma még élve fogják hazahozni, de közel a vég napja, és ehhez semmi közük az isteni lovaknak, hanem ez a végzet, a Moira. Akhilleusz amúgy csak egy ember, még ha hős is (nem úgy, mint az isteni lovak), akinek az a sorsa, hogy egy isten és egy ember leigázza. Ám az Erínüszek itt megakasztották a beszédét. Akhilleusz a saját halálának tudatában vágtat a harcba.
Huszadik ének: Az istenek harca (1-503)
Zeusz gyűlésbe hívja az isteneket. Kijelenti, hogy ő a továbbiakban nem avatkozik bele a trójai háborúba, most már csak külső szemlélőként vesz részt. Az isteneknek ettől a pillanattól fogva mindent szabad: bárki beavatkozhat a háború folyamába, Zeusz szabad kezet ad nekik.
A görögöket segítik: Héra, Pallasz Athéné, Poszeidón, Hermész és Héphaisztosz. A trójaiakkal vannak: Árész, Apollón, Artemisz, Létó, Xanthosz (égi nevén Xanthosz, az emberek nyelvén Szkamandrosz) és Aphrodité.
Az ostrom végén feltehetően volt egy földrengés is (Poszeidón úgy megrázta a mélyben a földet, hogy a magas Ída hegye is beleremegett). Aineiászt Apollón Lükáón alakjában buzdítja, hogy szálljon szembe Akhilleusszal. Ám Aineiász józan ember: tudja, hogy felesleges szembeszállnia Akhilleusszal, mert erős istenek segítik, jelen állapotában épp legyőzhetetlen. Ám Apollón hatalmas erőt fúj Aineiászba, aki csak nekiindul Akhilleusznak.
Aineiász közben elmeséli a dardánok eredetét. Zeusz nemzette Dardanoszt, Dardanié alapítóját (a trójaiak és a dardánok közös őse), amikor még laktak ebben a térségben emberek. Dardanosz fia Erikhthoniosz (a dardánok első fejedelme), akinek háromezer csodálatos kancája volt. Boreász azonban szerelemre lobbant a kancák iránt, s mén alakjában jó néhányat meg is hágott. Ebből a frigyből tizenkét csikó született: ezek úgy ugrándoztak a kalász tetején, hogy az nem hajlott meg alattuk, a tenger habjain is képesek voltak futni. Erikhthoniosz fia Trósz, a trószok első fejedelme. Trósznak három fia volt: Ílosz, Asszarakosz és Ganümédész (Ganümédész volt a legszebb az emberek között, ezért az istenek elorozták őt, így lett Zeusz töltögetője). Ílosz fia Láomedón, Títhonosz, Priamosz, Lamposz, Klütiosz és Hiketán. Asszarkosz fiai: Kapüsz, Kapüsz fia Ankhíszész, Ankhíszész fia Aineiász és Priamosz fia Hektór. A családi ismertető után Akhilleusz és Aineiász összecsapnak.
Akhilleusz pajzsa: két réteg érc, két réteg ón és egy réteg arany (ez volt kívül); gyakorlatilag lehetetlen áttörni. Ám Poszeidón meglátja, hogy Akhilleusz és Aineiász csatázik. Nem engedheti meg, hogy Aineiász odavesszen, mert mint mondja, Aineiász a legkedvesebb Zeusznak, akit halandó nő szült (nem egyértelmű a dolog- inkább aki halandó fia), és Aineiász nem halhat meg nyom nélkül (utód nélkül). Szóval meg kell menteni. Priamosz fiát viszont gyűlöli Zeusz.
Poszeidón ködöt bocsát Akhilleusz szemére és Aineiászt elviszi a csata színteréről. Poszeidón a csatatér szélén teszi le Aineiászt, és megmondja neki, hogy ne siessen meghalni. Amíg Akhilleusz életben van, mentse az irháját, de amint elesik, lehet az első sorban vitézkedni, mert egyedül Akhilleusz az, aki végezni tud vele.
Apollón most Hektór fülébe sutyorog: húzódjon hátrébb. Hektór jó fiú, hallgat az isteni szóra, hátrább vonul. Akhilleusz előre tör, gyilkolja a trójaiakat, az első áldozata Íphitón. Ezután ledöfi Démoleónt, Hippodamászt és Polüdóroszt. Hektór már nem bánja, hogy a hátsó sorban harcol, amikor meglátja szeretett öccsét, Polüdóroszt, amint a beleit babusgatja. Szembeszáll Akhilleusszal. A két harcost az istenek választják szét, nem engedik, hogy egymásnak essenek.
Akhilleusz dühödten harcol tovább, Hektórt az istenek védik.Áldozatai: Drüposz, Démúkhlosz, Philétoridész, Láogonosz, Dardanosz, Trósz, Múliosz, Ekheklosz, Deukalión, Rhigamosz és Aréithoosz. Akhilleusz már szügyig gázol a vérben, de nem bír jóllakni az öldökléssel.
Huszonegyedik ének: Harc a folyóknál (1-611)
Akhilleusz a megáradt folyóból gyűjtögeti az alélt ifjakat az ígért áldozathoz Patroklosz teteménél, ahogyan azt megígérte barátjának. Lükáónt majdnem megöli, de Lükáón Akhilleusz lábait átölelve könyörög az életéért. Ám Akhilleusz nem kegyelmez, mondván, bár ő aztán a nagy hős, őt is utol fogja érni a végzet, ma este, vagy holnap, de mindenkinek ez a sorsa, hogy meghaljon. Ezzel a lendülettel le is szúrja Lükáónt , majd a testét a folyóba dobja, megtagadva tőle a tisztességes temetés lehetőségét.
A következő, akivel szembe találkozik: Aszteropaiosz. Bár Aszteropaiosz egy folyó istenének a leszármazottja, nem győzheti le Akhilleuszt, pedig egy nagyobb isten ivadéka. Akhilleusz ezt ki is mondja, hogy egy nagyobb isten ivadékának törvényszerű, hogy győzedelmeskednie kell egy kisebb isten ivadékán. Le is szúrja Aszeropaioszt. Akhilleusz további áldozatai a folyónál: Müdón, Mnészosz, Asztüpülosz, Ainiosz, Tharsziosz, Therszilokhosz és Omphelesztész.
Szkamandrosz, a folyó istene emberi alakban szól Akhilleuszhoz, elborzadva a mészárlástól, amit véghez vitt. Megkéri Akhilleuszt, hogy folytassa az öldöklést (ha ez már elengedhetetlen) a parton, mert a folyó medre immár megtelt a tetemekkel, a sok hullától nem tud lefolyni a víz. Bár az lenne a legjobb, ha befejezné a mészárlást. Akhilleusznak azonban esze ágában sincs abbahagyni az öldöklést, addig nem is hajlandó lassítani, amíg nem végzett Hektórral.
Akhilleusz a habokba veti magát és a folyóra támad (!). De a folyóistent sem kell félteni: megárad, az Akhilleusz által leölt tetemekkel bombázza a hőst, aki épp csak egy kis szerencsével menekül meg attól, hogy elsodorja a folyó. Kiugrik a partra, menekül, de a felbőszült folyó megáradt hullámaival tovább üldözi. Már- már utoléri Akhilleuszt, aki az olümposzi istenekhez fohászkodik, hogy ne kelljen ilyen rútul végeznie, mint egy kondásfiúnak, adjanak neki dicső halált.
Erre Poszeidón és Pallasz Athéné megfogják a kezét és nagy bátorságot öntenek a szívébe: neki az a sorsa, hogy legyőzze Hektórt, nem fog a folyóba fulladni. Ám Szkamandrosz fivérét, Szimoeisz folyót is arra biztatja, hogy ő is áradjon ki és támadjon Akhilleuszra.
Héra nagyon aggódik Akhilleusz miatt, fiát, Héphaisztoszt kéri meg, hogy fékezze meg a folyókat a tűz erejével. Először a mezőn a holtakat égeti el, majd a folyópartot övező növényeket borítja lángba. Szkamandrosz Hérához fohászkodik, hogy állítsa le Héphaisztoszt, és esküt tesz, hogy akkor sem fog beavatkozni, ha Tróját felgyújtják az akhájok. Héra véget vet a fortyogó, forró folyó kínszenvedéseinek, Héphaisztosz nem tüzeli tovább a Szkamandroszt, a folyó csendesen visszasimul a medrébe.
Árész teljesen kiborul, hogy Athéné minek avatkozik az emberek dolgába, hiszen Diomédészt is ő tüzelte fel, azután meg sorsára hagyta. Árész dühében Athénéra támad, de Athéné egy hatalmas sziklával fejbe vágja, megvédi magát. Aphrodité Árész segítségére siet, de Athéné őt is gondolkodás nélkül leteríti.
Poszeidón Apollónt biztatja, hogy ők se maradjanak ki a csatározásból, pláne ezért ne, mert nekik kettejüknek van elszámolnivalójuk a trójaiakkal. Poszeidón és Apollón Zeusz akaratából egy évig szolgáltak Láomedónnál a trójai vár építésekor, ám amikor a bérek kifizetésére került volna sor, Láomedón nem fizetett, sőt azt mondta, hogy legyenek hálásak, amiért nem adja el őket rabszolgának (a két isten emberi álcában vett részt az építkezésen, a király pedig nem tudta, hogy istenekkel van dolga). Poszeidón most ezt a történetet vágja Apollón fejéhez, hogy ehhez a népnek semmi esetre sem lehetnek kegyesek. Erre Apollón sunyi módon kihátrál a harcból. Testvére, Artemisz, azon nyomban szóvá is teszi, hogy ha ilyen gyáva, akkor nem méltó az íj használatára. Héra arcul üti Artemiszt, erre Artemisz sírva szalad Zeuszhoz, az ölébe ül és elpanaszolja a sérelmeit.
Akhilleusz közeledik a vár felé, a harcosok bemenekülnek és bezárják a kapukat. Agénór rohan ki a várból, hogy szembenézzen Akhilleusszal. Meg is támadja, de megsebesíteni nem tudja. Apollón ködbe burkolja Agénórt és kimeenkíti, míg Akhilleuszt egy hamis képpel elcsalja a vártól (Akhilleusz azt hiszi, hogy Agénór menekül előtte, utánaszalad, és mindig az az érzése, hogy mindjárt utoléri). Így az összes harcos szerencsésen be tud menekülni a vár biztonságába.
Huszonkettedik ének: Hektór halála (1-515)
A trójaiak bemenekültek a várba, egyedül Hektór maradt kinn, a Szkaiai kapuknál. Apollónt- Hektór alakjában- továbbra is üldözi Akhilleusz, amikor Apollón végre felfedi isteni mivoltát. Akhilleusz dühös, és ha tehetné, magát az istent is megölné. Priamosz a bástyákról könyörög Hektórnak, hogy ne ölesse meg magát, menjen be a várba. Hekabé, az anyja is könyörög neki, de Hektór hajthatatlan. Hektór, míg várja Akhilleuszt, elgondolkodik a lehetőségein. Még mindig bemenekülhetne a várba, és onnan védhetné azt, de akkor dicstelenül halna meg, a harcostársai a szájukra vennék őt. Ha békét próbálna kötni Akhilleusszal, és megígérné hogy mindent visszaad, az úgy döfné le őt, mint egy kutyát, mert Akhilleusszal nem lehet tárgyalni. Marad az egyetlen megoldás: szembeszállni vele. Hősként elesni még mindig jobb, mint megszégyenülni. Ám amikor már Akhilleusz egészen közel van, Hektórnak inába száll a bátorsága és menekül, szalad körbe a vár körül. Zeusz megszánja Hektórt, még egyszer utoljára megmentené a haláltól (a végzettől), de a többi isten ezt nem helyesli. Négy kört futnak, amikor Zeusz az arany mérlegével megméri a két hőst: Hektór serpenyője mélyre száll, egészen Hádész birodalmáig. Athéné Akhilleusz mellé szegődik, és megmondja neki, hogy álljon meg nyugodtan, mert Hektór már a kezükben van, az istennő elintézi, hogy Hektór végre hajlandó legyen harcolni. Athéné Déiphobosz alakjában fut Hektór mellett, és ráveszi, hogy álljon meg, harcoljanak együtt. Hektór nagyon megörül, hogy szeretett testvére nem hagyta cserben, hanem a segítségére siet. Hektór megpróbálja rávenni Akhilleuszt, hogy tegyenek kölcsönös esküt, hogy nem gyalázzák meg egymás holttestét és kiadják azt a családnak. Akhilleusz azonban cseppet sincsen eskütevős hangulatában, ahogyan a bárány és a farkas között sincs semmiféle eskü vagy szabály, ő sem ígér semmit. Akhilleusz rátámad, de Hektór résen van. Hektór felfedezi, hogy Déiphobosz segítsége csak átverés volt, nagyon megszomorodik. Rövid viadalban Akhilleusz nyakon szúrja Hektórt. Hektór utolsó leheletével is azt kéri Akhilleusztól, hogy adja ki a tetemét a szüleinek, hogy tisztességesen eltemethessék. Hektór kileheli a lelkét, Akhilleusz azon nyomban lerángatja róla a fegyverzetét. A többi akháj köré sereglik, és mindenki döf egyet Hektór tetemébe. Akhilleusz átfúrja Hektór bokáit és egy bőrpánttal a kocsija után köti. Így hurcolja végig Hektór tetemét a szülei szeme láttára. Andromakhé is kiszalad a bástyára, így ő is szemtanúja lesz, hogyan gyalázza meg Akhilleusz a férje tetemét. Andromakhé a szomorú sorsú fia, Asztüanax életét gyászolja.
Huszonharmadik ének: Versenyek Patroklosz tiszteletére (1-897)
Akhilleusz gyászolja Patrokloszt. Leöli a tizenkét trójai fiút és Hektór tetemét is bemutatja a barátjának, ahogyan ígérte. Akhilleusz lepihen a parton és álmában megjelenik neki Patroklosz, és arra kéri hű barátját, temesse el végre, hogy a lelke eljuthasson Hádész birodalmába. Akhilleusz kijelöli Patroklosz (és a saját) sírhelyét, máglyát készítenek a temetéshez. Akhilleusz lenyírja a haját és a halott barátja kezébe teszi áldozatként. A máglyarakás száz láb magas és ugyanilyen széles, ennek tetejébe helyezik a halottat. A máglya előtt kosokat áldoznak, a levágott állat hájával keni be Akhilleusz Patroklosz tetemét. Mézzel és olajjal telt korsókat tesz a halott mellé, négy leölt lovat, Patroklosz hűséges kutyáiból kettőt (összesen kilenc van) lenyakaz és a tetemüket Patroklosz mellé teszi. És a leölt tizenkét trójai ifjú tetemét. Hektór tetemét a kutyáknak szánja, de Aphrodité istennő maga vigyáz Hektór tetemére, hogy a kutyák ne kapjanak kedvet hozzá. A máglya reggelig ég, hajnalban azonban végre kialszik. Patroklosz csontjait Akhilleusz gyűjti össze egy arany csészébe, hájjal takarja be. Patroklosz tiszteletére Akhilleusz lovasversenyt hirdet az akhájok között (kocsihajtás), ám ő maga nem indul a versenyen, hiszen úgyis megnyerné (mivel halhatatlan lovai vannak). A versenyzők: Eumélosz, Diomédész, Meneláosz, Mérionész és Antilokhosz. A díjat Akhilleusz a saját kincseiből ajánlja fel. A verseny során Eumélosz csal: kiüti Diomédész kezéből az ostort. Az istenek most is beavatkoznak: Athéné szétzúzza Eumélosz kocsiját, Diomédész lovaiba pedig erőt lehel. Antilokhosz próbálja biztatni a lovait: jó lovak ők, ezért nekik lesz ciki, ha utolsóként ügetnek be. Legalább Meneláoszt előzzék meg. Amikor fenyegetőzi, hogy nem fog nekik enni adni, a lovak megszeppennek és sokkal nagyobb sebességre kapcsolnak, még Meneláosz kocsiját i megelőzik. Végül Diomédész nyeri meg a versenyt, Antilokhosz fut be a második helyen, Meneláosz a harmadi és Mérionész az utolsó. Akhilleusz Eumélosznak akarja adni a második helyezettnek járó díjat, ám Antilokhosz ezt nem engedi, szerinte igazságtalan. Ha Eumélosznak fájdalomdíj kell, adjon neki Akhilleusz a saját kincseiből, ha pedig a második díjra fáj a foga, küzdjön meg érte Antilokhosszal. Akhilleusz Eumélosznak mást ad: az Aszteropaiosztól zsákmányolt páncélt. Eumélosz nagyon örült neki. Meneláosz előszedi a sérelmét, hogy Antilokhosz csak csellel tudta őt megelőzni, mert neki sokkal jobb lovai vannak. Rá akarja venni Antilokhoszt, hogy esküdjön meg, hogy nem csalt, ám Antilokhosz ezt ügyesen kikerüli. Anilokhosz felajánlja a saját lovait Meneláosznak, csak ne haragudjon rá, hiszen a fiatalok már csak ilyenek. Meneláosz azon nyomban meg is enyhül. Akhilleusz Nesztórnak is ad egy aranycsészét emlékül: bár már nagyon öreg és nem tud úgy harcolni és versenyezni, mint a többiek, ám ő is emlékezzen Patrokloszra. Nesztór felidézi a boldog, dicsőséges ifjú éveit, az időskor nagy teherként nehezedik a vállára. Az ökölvívás győztesének egy nagy teherbírású ökröt jelöl ki Akhilleusz jutalmul. Epeiosz és Eurüalosz vívnak meg egymással. Epeiosz nyeri meg az ökölvívást. Akhilleusz újabb ökölvívásra hirdet ki díjat: egy arany háromlábú edényt és egy asszonyt kínál. Telamn fia Aiász és Odüsszeusz vívnak meg, de hiába minden csel és erő, egyik sem tudja legyőzni a másikat, így a viadalt döntetlennek ítélik. Akhilleusz ezüst borkeverőt kínál a futás győztesének (ezt Thoász adta váltságdíjul Lükáónért). A futók: Oileusz fia Aiász, Odüsszeusz, Antilokhosz. Athéné beavatkozása nyomán Aiász megbotlik és elesik, így Odüsszeusz nyeri meg a futóversenyt. Akhilleusz most Szarpédón vértjét teszi fel tétnek: kézitusa (kardvívás) első vérig. Telamón fia Aiász és Diomédész jelentkezik a viadalra. Egyikük sem sebesül meg, Akhilleusz mégis Diomédésznek ítéli a győzelmet és az első díjat.
A diszkoszvetés győztesének nyersvasat ígér. A versenyzők:Polüpoítész, Leonteusz, Telamón fia Aiász és Epeiosz. Polüpoítész nyeri meg a diszkoszvetést. Tíz fejszét és tíz kétélű szekercét kínál a nyílverseny győztesének. Teukrosz és Mérionész próbál szerencsét: egy galambot kell kilőni. Mérionész lövi le a galambot, mert előtte ígéretet tett Apollónnak, hogy áldoz neki, ha ő győz (Teukrosz ezt nem tette meg).
Dárdavetésért egy lándzsát és egy tálat lehet nyerni. Mérionész és Agamemnón próbál szerencsét. Agamemnón akkora sztár a lándzsavetésben, hogy el sem kell dobnia azt a lándzsát, Akhilleusz azonnal neki ítéli a fődíjat, a tálat és a lándzsát azonban Mérionész kapja meg.
Huszonnegyedik ének: Hektór kiváltása (1-804)
Akhilleusz gyásza nem enyhül: Hektór tetemét az éjjel még háromszor körbehurcolja Patroklosz sírja körül. Hektór holttestét Apollón védi a további sérülésektől, szánalomból. Az sitenek biztatják Hermészt, hogy lopja el Hektór holttestét, mert hiába gyűlölik Tróját, maga Hektór nem ártott nekik. Héra észrevétele, hogy miért nem kezelhetik Hektórt és Akhilleuszt egyenlőnek: Hektórt halandó anya szülte és nevelte fel, ám Akhilleuszt egy istennő szülte, emiatt őt nem ítélhetik el még az ilyen ocsmány viselkedéséért sem, hogy Hektór tetemét hurcolja a kocsija után kötve körbe- körbe. Végül Zeusz zárja le a vitát azzal, hogy Priamosz kérje ki Hektór holttestét és adjon szép ajándékokat Akhilleusznak. Zeusz Íriszt küldi el Thetiszért, hogy csatlakozzon köreikbe. Thetisz győzi meg Akhilleuszt, hogy ha még egy kicsit is tiszteli Zeuszt, adja ki Hektr tetemét. Íriszt pedig Priamoszhoz küldi, hogy szedjen össze szép ajándékokat, amivel kiengesztelheti Akhilleuszt.
Priamosz kincseket válogat, Hekabé félti, mert Akhilleuszban nem lehet megbízni, csalárd és könyörtelen. A kincsek, amiket összeszed: 12 köntös, 12 egyrétű köpönyeg, 12 szőnyeg, 12 palást, 12 ing, 10 talentum arany, 2 triposz, 4 üst, 1 serleg. Az életben maradt fiait (Párisz, Helenosz, Agathón, Pammón, Antiphonosz, Polítész, Déiphobosz, Hippothoósz, Díón) szidja, mert mindegyiket elcserélte volna az egyetlen Hektórért. A hős fiai meghaltak, csak a silányak maradtak. Indulás előtt Hekabé ráveszi, hogy áldozzon: bort loccsant a földre Zeusznak és könyörög, hogy sikerrel járjon a küldetése, épségben visszatérjen. Egy madarat kér Zeusztól jelzésként annak megerősítésére, hogy Akhilleusz könyörületesen fog vele bánni. Zeusz egy sast küld. Priamosz útnak indul, a családja elkíséri a kapuig, onnan pedig Hermész vigyázza az útját. Hermész elaltatja az őröket, Priamosz fennakadás nélkül jut el Akhilleusz sátráig. Akhilleusz nincs egyedül a sátorban: épp Automedónnal vacsoráznak. Priamosz könyörög Akhilleusznak, Péleuszt, a saját apját juttatja eszébe (Akhilleusznak). Most már együtt sírnak, siratják a halottaikat. Akhilleusz elküldi Alkimoszt és Automedónt, hogy szedjék rendbe Hektór holttestét, hogy az apa ne lássa, mily rútul meggyalázta a tetemet. Felpakolják Hektórt a kocsira, Akhilleusz enni hívja Priamoszt. Egy fehér juhot ölnek le, azt eszik meg. A vacsora után Akhilleusz fekhellyel kínálja Priamoszt, de a sátrán kívül ágyaz meg neki, mondván, ha betoppan egy akháj hős, még le találja szúrni az öreget. Megkérdezi Priamoszt, hogy hány napig fogja gyászolni a fiát, hogy addig szüneteljenek a harcok. Tizenkét napban egyeznek meg, mert Trójában már nincsen fa, messzebbről kell hozni. A városban Hektórt elsiratják. Hektór máglyájáról a csontokat a családtagok szedik össze, egy arany ládába rakják, bíbor takarókkal takarják le, a sírt pedig hatalmas sziklákkal fedik le. A temetés után tort ülnek.
