Tanárképző kar

A jelszónk lészen: Tanítás, a szó valódi értelmében!
Katona József Bánk bánja kortárs szemmel a magyar irodalom oktatásában.
(Szemináriumi munka)

Név: Gyenge Veronika
Akadémiai év: 2015/ 2016
Évfolyam: Bc. I.
Szak: MJ-AJdb
Tartalom

Bevezetés 2 A mű keletkezésének története 3 Félreértésekből adódó konfliktusok 3 A nő a férfi végzete, a férfi a nő végzete. 4 A látszat 5 Befejezés 5 Felhasznált irodalom 6

Bevezetés

A magyar irodalomban, ám akár a világirodalmi szinten is mondhatjuk, hogy talán a dráma műnemét lehet tekinteni annak, mely kissé könnyebben befogadható marad évszázadok múltán is. Persze ezt köszönhetjük akár a színház csodájának is, mely által ember értékrendjétől a mű történése nem kerül oly messzire, hiszen a deszkák elbírják és szórakoztatóbbá tehetik azt. Abban megegyezhetünk, hogy hiába több száz éves, ám napjainkban előadott mű s könnyebben leköti a nézőket, némely esetben akár az olvasókat is, de most maradjunk meg a színház szintjén. Ezt a könnyedebb, emészthetőbb jelleget írhatjuk a díszlet, jelmezek, színészi játék rovására is, hiszen ezek által elmosódnak az évek és talán könnyebben érthetővé válik az a fő elidegenítő tárgy is, melyet az elavult nyelvezet jelenthet.
S mivel véleményem szerintem egy kis szubjektivitás sosem árt, muszáj megjegyeznem, hogy bizony e mű megértéséhez és értelmezéséhez komoly ásatások szükségesek, pár a mai magyar ember nyelvén nem járt, szavak jelentése után. Ám eltekintve ettől, véleményem szerint a Bánk bán azon művek közé tartozik, melynek mélyre futó gyökere nem hiába kapaszkodik olyan erősen a magyar irodalmi kánonba. Amennyiben a történetet nézzük, a Bánk bán teljesen eladhatónak bizonyulhatna a mai fiatalságnak is. Talán e mű korát meghazudtolva nyújthat valami kis bűnös élvezetet a mai diákoknak is. Vegyük a manapság nagy nézettségnek örvendő valóság show-kat. Zárjunk össze a minél összeférhetetlenebb embereket egy udvarba, pipa. Egy-két félreértés, pipa. Nesztelen fülelés az ajtó mögül, pipa. Árulás, pipa. Ócsárolás, pipa. Vallás az igazság ferdítése a nagy Endre testvérnek, pipa. A döntés, hogy el kell e hagyni az udvart, villát, földet, életet, pipa. Szereplők terén is adott itt minden egy színes kis cirkuszhoz: a forrófejű Bánk bán, a naiv nő Melinda, a szegény szerepben tetszelgő harci paraszt Tiborc, a gőgös gúnár Gertrúd, a manipulátor, vagyis a becstelen bűnös Biberach, és az olykor ostoba, ám az irigységtől annál okkersárgább Ottó. Ám, hogy ne éljek ilyen drasztikus hasonlatokkal, viccet félretéve nézzük meg milyen fontos, ám az árnyékban megbúvó problémákra mutat rá Katona József remekműve és, hogy egy mai diák vajon mit is vihet tovább magával e remekműnek köszönhetően.
Az elmondottak alapján a főben járó kérdések a következők: Hogyan is hozhatnánk közelebb e művet a mai olvasóhoz? Akad e benne valami, ami a mai olvasó érdeklődését felkelti? Milyen megújult kiinduló szempontokból kellene kezdetét venni egy elemzésnek, a diákokra és a 200 évnyi különbségre való tekintettel? A következőkben ezt próbálom röviden fejtegetni. (Vigyázat, nyomokban cinizmust tartalmazhat!)

A mű keletkezésének története

„Katona József drámája a Bánk bán az Erdélyi Múzeum 1814-ben kiírt drámapályázatára készült – ott azonban nemcsak díjat nem kapott, de a pályázat eredményhirdetésekor sem említették meg. A beküldött első kidolgozás (1815) és az utóbb átdolgozott változat (1819) között jelentős különbségek figyelhetők meg (ebben jelentős szerepe volt Bárány Boldizsárnak, aki a szerző kérésére írásban részletesen kifejtette a drámáról a véleményét s javaslatokat tett a módosításra is), s a második változat azért is figyelemre méltó, mert Katona itt a darab színszerűbbé tétele érdekében jelentős változtatásokat eszközölt.“ (Gintli T. 2010, 415-416 p.)
Napjainkban a világháló felületét ellepik a különböző sikertörténetek, melyek arra sarkalják az embert, hogy bárki lehet bármikor, bárhonnan, bárkivel valami több, csak egy kis munka kell hozzá és a dolog meghozza gyümölcsét, remélhetőleg nem a tiltott fajtát. Maga a Bánk bán történetének keletkezése is egy ilyen siker sztorivá válhatott volna, hiszen az elutasított, sikertelen művész, munkáját nem kímélve elfogadja a kritikát és változtat. Manapság mondhatnánk, hogy alliteráló nevű barátunk megszerkesztette Katona munkáját, amire valljuk be minden írónak valamilyen szinten szüksége van. Na de hová is szeretnénk ezzel kilyukadni? Hát oda, hogy nem is változott annyi minden az olvasók igényeit tekintve, csupán a marketing felület vált nagyobbá, s ha Katona József 2016-ban írja át a Bánk bánt, talán nem csak ezt az egy művét tudná megemlíteni az emberek 95%-a. Tehát a mai reklám felületet tekintve a kissé szomorú kezdetből kinövő égig érő siker c. történet teljesen eladható. A mi szerencsénk pedig az, hogy nincs rá szükségünk, ám a figyelem felkeltésének a szempontjából, egy siker sztori mindig jó kezdésnek bizonyul.
A történet valamennyi, a mai napig és talán örökké boncolgatható tematikát, problematikát vet fel, amiből arra következtethetünk, hogy a drámai mű még történet szinten is megüti a kortárs mércét. A dráma alapvető kulcsfontosságú témái a félreértésekből adódó konfliktusok, lázadás, a női becsület kérdése, a politikai ismeretség által adódó emberi szerepzavar és a hatalom morális dilemmái.
Félreértésekből adódó konfliktusok

Talán ezt kell a legkevésbé körülírni, hiszen a legtöbb drámai mű alapvető részét képezik ezek az egymásból adódó dolgok, mint a kétszáz évvel ezelőtti úgy a kortárs drámát tekintve. A Bánk bánban e félreértések és konfliktusok Katona József kiváló dramaturgiájának köszönhetően papírra vetve és a színpadon is működni látszik. Hiszen ennek köszönhetően például a mű elején, mikor egyszerre több dolog is játszódik a színpadon, e kiváló dramaturgia lehetővé teszi a tisztán megindokolt félreértés mivoltának követését. Ekkor a színpad hátterében folyamatosan zajló bál lehetetlenné teszi az újonnan haza érkezett Bánk bán és Petur bán titkos beszélgetését, melyet ez miatt Peturnál kell majd megbeszélniük. Ám ide Bánk bán csak akkor indulhat el mikor a bál véget ér, s így tudja elkerülni a feltűnést, ezért „vissza kell térnie – a bál szempontjából mellékes terek egyikébe azaz – a színpadra, s ez az a pillanat, amikor tanúja lesz Ottó és Melinda kettősének.” (Gintli T. 2010, 417 p.)
A nem túl egyenes szárú ám mégis szerelmi háromszög örökös témája, melyből az egész művön át húzódó konfliktusok lesznek. A pillanatok, amelyek ha fél másodperccel később történnek, nem okoznak semmi gondot. Ismerős? A kortárs irodalomban, a filmiparban is megjelennek e történések, az emberek nem unják még akkor sem, ha a legalantasabb módon elbeszélve vetik papírra, vagy épp vetítik le nekik a moziban ezt a forgatókönyvet. S igaz, hogy a Bánk bán ezt vegyíti sok más dologgal, s nem ez az elsődleges vagy tán meghatározó mondanivaló, vagy olyan részlet melyet mindenképpen észre kell venni, véleményem szerint e modernebb nézőpont kihangsúlyozása közelebb viszi a cselekményt, érdekesebbé teszi a fiatal olvasó számára. Arról nem is beszélve, hogy igenis időbe vágó témánál tartunk, mely bizony felkelti az érdeklődést nem is kicsit bármelyik korosztályban. Kissé elhagyjuk a patetikus hangnemet és a diákok akár arra is ráébredhetnek, az irodalmi művek javarészt az emberekről szólnak, az embereknek, csupán közelebb kell engedni őket magunkhoz.
A nő a férfi végzete, a férfi a nő végzete.

Ezen pár szösszenet kiragadásával pár inkább általános témát próbálok megfogni, közelebb hozni, mint magamhoz, mint pedig talán egy jövendőbeli olvasóhoz is. A Bánk bánban is megfigyelhető azon gondolatok bizonyossága, miszerint a két ellentétes nem végzetét a másik okozza.
„Melinda tragédiáját Bánk és Ottó okozza: az előbbi elhagyja, megtagadja s nem ad neki semmilyen érzelmi támaszt, amikor a nőnek erre szüksége lenne- halálát pedig közvetve Ottó okozta; ugyanez a két férfi felelős Gertrudis haláláért is. Az Ottóba szerelmes Izidórának pedig szintén Bánk a végzete: a bán az, aki – amint ez Izidóra negyedik felvonásbéli, Gertrudishoz intézett szavaiból kitűnik – az Ottó nyomában lévő lányt belöki saját szobájába, s ilyenformán hajnalig ott kell lennie, s ez az udvar szemében olyan látszatot teremt, amely Izidóra női becsületét végleg megsemmisíti, hiszen Bánk szeretőjének tekintik” (Gintli T. 2010)
Ám ahogyan az alcím is elárulja nem csupán a nő végzete a férfi, hiszen Bánk és Ottó közvetlenül, de az általunk okozott tragédiák áldozatává válnak, már ha tekinthetjük őket előzőleg elkövetett bűneik miatt áldozatnak, valószínű, hogy semmiképp sem.
Egy újabb dologra szerettem volna ezzel az egyszerű kézenfekvő példával rámutatni, egy újabb örök témára, ami a férfi női kapcsolat vagy akár az emberi kapcsolatokkal összefüggő kérdéseket hozza a felszínre és hozzánk közelebbivé Katona József sokszínű munkáját.
A látszat

A dráma már az Első szakaszban világossá teszi, hogy a cselekmény kerete az udvar világa, azaz egy olyan közeg, amely a színlelés és a látszat helye. S az utolsó felvonásban pedig visszajutunk ugyanarra a ráeszmélésre, hogy minden csupán nézőpont kérdése, a biztonság és az igazságosság látszatát nagyon is könnyű megteremteni. Ezt bizonyítja az, hogy perdöntőnek bizonyul a biberáchi vallomás, mely ártatlannak minősíti a királynét. Ezen felvonásban ugyanis különböző logika mentín megfogalmazódott fogalmak csúsznak össze az azonos szóhasználat miatt, s ezek között a király nem akar igazságot tenni, hanem éppen ezt a bizonytalanságot használja ki aktuális hatalmi érdeke szerint, ám érezzük, hogy morális értelemben semmi nem oldódott meg.
A látszat témaköre mely átjárja a világunkat. Tudunk-e objektíven dönteni? Dönthet-e egy ember a másik sorsáról, rangjának köszönhetően? Ténylegesen hagyjuk eluralkodni a látszat áttetsző, mégis határozott vonalat meghúzó fátylát? Bánk bán és a mi világunk is Orwelli évekbe vándorol?
Párhuzamok, melyekre nem mutatunk rá. Időt pazarolunk, pedig az manapság a legértékesebb. Tartalom. Életrajz. Vedd elő a ceruzát, és húzd alá a metaforákat. Tiborc panaszát holnapra fejből. Erőtlenül és annál határozottabban állítom, hogy ez nem irodalom tanítás, ez is csak egy látszat, csupán a fátyol még nem olyan nagyon áttetsző mindenkinek.
Befejezés

S hogy mire is akartam rámutatni? Talán a kortárs szemmel megközelítve kellene nézni egy-két talán elavultnak hitt mű napjainkhoz kötődő hitelességének, szükségének szerepét. Egy mű melyen csak átsiklanak, a Bánk bán legyen példája a magyar valóságnak, melynek problémáira nem csupán rá kell mutatni, hanem meg is kell értetni. E mű tanításakor nem csupán beletenyerelni a 200 évvel ezelőtti valóságba, hanem kortárs hangon felvezetni, majd belemerülni az irodalmi mű, már nem annyira nyilvánvaló és szembetűnő bugyraiba, melyekre talán ezen előkészítő, ha úgy tetszik bemelegítő szempontok miatt nyitottabban tekint majd a tanuló is.
Elvégre mi más lehetne nemesebb feladata, célja az irodalomnak, mint az okítás? Csupán az irodalmon keresztül tudjuk elhitetni, hogy igenis a szavak és az eszmék igenis meg tudják változtatni a világot! Ehhez azonban arra van szükség, hogy a ránk maradt irodalmi mesterműveket ne csupán bemagoljuk, hanem magunkénak érezzük, nem csupán az irodalom kritikusok, a tanárok, hanem a diákok is, hogy azok is, akik nem irodalom centrikusak megértsék, rajongani nem kell érte, de ha kiástad az értelmét, te magad is több vagy egy csipetnyivel.
Ha kihangsúlyozzuk az egyes mozzanatokat, szereplőket, párbeszédeket melyek közelebb állhatnak a mai olvasóhoz és azok által próbálunk valami általános vagy akár komplexebb elemzést megközelíteni, véleményem szerint sokkal jobb eredményeket érhetünk el. Állítsd szembe a művet kortárs problémákkal, tedd modernebbé. Felesleges vissza felé haladni, haladjon a jelen történése és a múlt rögzített állapota párhuzamban, kéz a kézben.

Felhasznált irodalom:

* Gintli T. 2010. Magyar irodalom. Akadémia Kiadó, Budapest.

* Katona J. 1819. Bánk bán.